Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)

NÉPMOZGALMI ADATOK

si adatok összevetése a lélekszám kiszámításánál valótlan eredményt hozhat. Ezt példával illusztráljuk. 1750-1850 között 3784 születési és 2541 halálozási adatot regisztráltak Heren-csényben. Ha a születések számából az elhunytak számát kivonjuk, a maradvány 1243 fö. Ez azt jelenti, hogy 1850-ben a falu lélekszámának 1243 főnek kellett volna lennie. Ezzel szemben 393 fővel kevesebbet, csupán 850 főt írtak össze. Nem tagadhatjuk, hogy a születéshalálozás aránya a lélekszám alakulását jelentősen befolyásolhatja. Példaként említjük a később részletezett 1873-ik évet, amikor a kolerajárványban elhunytaknak 122-szer kondították meg a herencsényi temető lélekharangját, mely egyetlen év alatt több mint 80 fővel csökkentette a falu lélekszámát. A lélekszám változását jelentősen módosíthatták a faluban letelepedett, a házasság, munkahely miatt véglegesen elköltözők száma, az abban résztvevő családok összetétele, létszáma. Tovább vizsgálva a 19. század első felének lélekszám, vallását bemutató táblázatunkat, megállapíthatjuk, hogy a falu lakóinak 1014 %-a Liszkó, illetve Haraszti pusztán élt. A két puszta közül mindig Liszkó volt a népesebb. A falu lakóinak 89-92 %-a a római katolikus vallást követte. A fennmaradó 8-11 %-ot az evangélikus, a református, és az izraelita vallás követői tették ki. Az evangélikus vallásúak többsége - a faluban is - cselédek, napszámosok, szolgák voltak, akiket a föld haszonbérletéből élő zsidók és a puszták földesurai alkalmaztak birtokaikon. A 19. század első felében készült összeírások közül még kettőnek az adatait szeretnénk ismertetni, amelyekből megtudhatjuk, hogy mennyien laktak a faluban, mennyi volt a lakóházak száma, menynyien éltek egy házban. A két összeírás 1836-ban, illetve 1841-ben készült. A két kimutatás a Herencsényhez tartozó puszták (Liszkó, Haraszti, Bükk) adatait nem tartalmazza. Az összeírás készítői házról-házra járva a faluban, mindenütt feljegyezték az egy háztartásban élőket, a családfő név szerinti megjelölésével, a hozzá való rokoni viszony feltüntetésével, egyéves kortól a családtagok keresztnevét is közölték. A férfiaknál, ha azok 17 év felettiek, a születési dátumát is beírták, a nőknél nem. Feltüntették a családfő jobbágy vagy zsellér voltát, a velük egy háztartásban élő szolgák korát. A családba került vő vagy más férfi mindig a keresztnevén