Nagy Iván naplója. Visszaemlékezések - Nagy Iván Könyvek 1. (Balassagyarmat, 1998)

I. kötet - Katonai élet

is a 108. számban megdicsértetett. A Gyárváros elveszte által elveszett, elégett a várbelieknek minden szénájok és tüzifájok. Ezen este én késő homályig álltam helyemen egy kerthát előtt, midőn a tüzelés és ágyúzás megszűnte után, a kert ajtajában egy csinos, fiatal leányka jelen[t] meg, kivel beszédbe eredvén a kertész leánya volt és úgy látszik eléggé magyar érzelmű megemlíté, hogy kertjök garádjában egy magyar katona van reggel óta. Ez egy ottfeledett előőrsünk volt, kit fel nem válthatva, ott várta sorsát. így azután ezt is kimentettük válságos helyzetéből.

139 E hó nagyobb részét, tudniillik 26-ig, a mehalai állomáson töltöttük. Ez állomás csapata utóbb megerősíttetett, idetétetvén az 59. honvédzászlóalj is Szent Iványi Kázmér őrnagysága alatt. Kapitányai közül és egyéb tisztjei közül emlékszem még egy Omaszta [Szilárdra], [Békés-]Csabáról való volt, Marta Lászlóba] exgyógyszerész[re], Nóvák [Jánosra] stb. Őrmester volt itt Bóra Béla is és később Kövér

140 (aki utóbb, mint színműíró tűnt fel Pesten) stb. A legénységnek jó dolga volt, minden nap fehér kenyér, egy font hús, egy icce bor járt, továbbá vagy bab vagy kása vagy liszt és szalonna, só, paprika és ecet is. Én jártam reggelenként értek Kovácsházára (puszta) kocsin. Az ecet a scorbut ellen volt jó, mert ez néhányon mutatkozott. Eleintén kellemetlen volt az iszonyatos tetvesség is. Sínylődtünk benne vagy 8 napig. Más kellemetlenség volt a folytonos nyugtalanság a sűrű, kivált egész éjjeleken tartó, bombázás mindkét részről, gyakran való fellármázással, míg máskülönben a derült csillagos estéken a bombázás gyönyörű látmányúl szolgált. Egyszer a temesvári szétdúlt puskaporos toronytól reggel visszajővén a századdal, a várból egy huszonnégy-fontossal lőttek közénk, de ügyesen utat nyitottunk az ádáz postának. 94