Nagy Iván naplója. Visszaemlékezések - Nagy Iván Könyvek 1. (Balassagyarmat, 1998)

I. kötet - Katonai élet

sem gondolt velünk. így vártunk nyolc napot, kószálván a városban ide s tova. Ezalatt november 10-én Zsiga bátyám is lejött Pestre és egypár forinttal ismét ellátott. Végre november 15-én a Barátok terén sétálván, találkozik velünk Pándy alezredes. Eszébe jutunk és magához parancsol. Ezalatt az üllői[-úti] kaszárnyában szerveztetett a 49. honvédzászlóalj, kinek Egerváry (előbb Mausburger) [János] volt őrnagya, jó ismerőse Illuc Oláh Jánosnak a Nemzeti Újság szerkesztőjének. Ez utóbbi meg nekem volt ismerősöm, ki nekem ajánlá, hogy ehhez kérjem magamat beosztatni, majd pártoltat. November 16-án tehát megjelentünk Pándy alezredesnél a Károly-kaszárnyában, társaim túl a dunai zászlóaljakhoz küldettek, én kértem szíveskednék engem a 49. zászlóaljhoz tétetni. „Majd ló...szt - monda mérgesen - még ön fog parancsolni". „Én csak kérek" - mondám. És dacára kathegoricus kifejezésének, odaküldött. Mentem tehát az üllői[-úti] kaszárnyába és ott [az] Egerváry 49. zászlóaljába befogadtattam őrmesternek a 2. századba. Társam a vezető őrmester volt Kamenszky György (torontáli fi, volt megyei esküdt). Itt találtam kapitányi rangban Grisza Gusztit is, ki a VII. zászlóaljnál hadnagy lévén, jó ismerősöm, mondhatni barátom volt. Most már jobb dolgom és kedvem kezdett lenni. Ekkor még egészen új volt az Üllői úti kaszárnya. Mi ketten őrmesterek a 2. emeleten tágas szobát kaptunk szállásul. Napidíjunk 30 pengő krajcár volt. Grisza tanácsából ott benn menagiroztunk, ő is közénk állt, természetesen ő többet adott a konyhára, mint mi (ti. ő naponként egy húszast adott). Egy kitanult főzőközlegény főzött hármunknak, este azután bementünk a sörházakba vagy kávéházba szórakozni. Nappalunkat a folytonos munka a kaszárnyában elfoglalta, mert minket - ti. a tiszteket és altiszteket - csak vázaknak (cadres) tekintettek, 80