Nagy Iván naplója. Visszaemlékezések - Nagy Iván Könyvek 1. (Balassagyarmat, 1998)

I. kötet - Katonai élet

folyvást hozták a vidékről a sok újoncot, azokat mi összeírtuk, fölruháztuk, kissé állni megtanítottuk, és folyvást adtuk parancs szerint át tömegenként más lovas- és gyalogcsapatoknak, zászlóaljaknak. Azonban egy kellemetlen vendégünk dúlt közöttünk: a döghalál. Typhusnak nevezték a hirtelen nyavalyát, mely naponként 4-5-öt, sőt 6-7-et is elvitt a legénységből. Gyakran este még [semmi] bajt sem tudtunk, reggel [pedig] már ittott halva találtuk őket. Úgy is volt sokszor, hogy este hoztak egy transportot és reggelre 6 belőlük elhullt, neveiket sem tudtuk.

107 Én, mint őrmester darabszámra számoltam be velők a józsefvárosi plébánosnak. Más bajunk nem volt. Legénységünk jól fel volt ruházva, de fegyverük nem volt. Midőn így zászlóaljunk az 1200 kellő létszámon felül még mintegy 1600 egyént (köztök sok bihari és aradi oláh fiút) számlált, parancsot kaptunk állomásunkat Vácra áttenni: valószínű a typhus miatt is.

108 Ennek folytán, november 22-én Pestről gőzkocsin az egész zászlóaljjal Vácra mentünk, ott Kis-Vácra

109 beszállásoltattunk.. Én őrmester pajtásommal a diadalkapu

110 felül balra, egy tisztes háziúrhoz jutottam, hol két szobát kaptunk. Az egyik szoba kellett is ruházat-tárnak. Őrnagyunk a piaristákhoz jutott szállásra, legalább [is - ha] jól emlékszem - a zászlóalji iroda ott volt. Közeli vagy szoros viszonyunk még itt is tartott Griszával, ki gondolom főhadnagyi ranggal századparancsnokunk volt. Én a 2. századhoz tartoztam. Ez időben Vácon lételünk alkalmával halt meg ott Ruttkay nevű kapitány, kit Pestről Székács [József] (kinek fia vagy öccse a zászlóaljnál hadnagy volt

111

) temetett el a Curia vendéglőből. Vácon töltöttük el az egész novemberi hónapot. Végre december 5-én gőzhajóuszályokra (schlep) szállottunk és vitettünk Komáromba, hol az Óvárba telepíttettünk.

112 Itt volt szállásunk két nap. Innen 81