Nagy Iván naplója. Visszaemlékezések - Nagy Iván Könyvek 1. (Balassagyarmat, 1998)

I. kötet - Katonai élet

gítettek. Enyimet Schütter Teréz, egy esztergályos mester szép leánya varrta meg. Kiadták a rosszul összetákolt vörös-zsinóros, kék, magyar nadrágot is, valamint borjú helyett egy kenyérnek való vászonytarisznyát és az altiszteknek a kardokat. Ebből állott a felöltöztetés. Ezalatt Csányi Lászlótól megjött a parancs, hogy a zászlóalj induljon Nagy-Kanizsára. Ennek folytán az indulás napja szeptember 6-ára tűzetett ki.

69 Pápa városa búcsúképpen hazafiasán megvendégelte az egész zászlóaljat, hol a lakomán a tisztek és altisztek is jelen voltak. Víg és pompás mulatság volt, voltak pompás toasztok is. Episod gyanánt említhetem, hogy Kfrúdy] Gy[ula] pajtásom úgy berúgott és hencegett, hogy a lakoma után Kis nevű hadnagy kurtavassal

70 fenyegette. El is vesztette már előbb az altisztek előtt is becsületét, kik mind nekem panaszkodtak reá, mint társamra néhány jellemző bakjaiért, hencegéseiért. Szeptember 6-ára virradó éjjel 2 órakor kellett kiállanunk a nagytemplom

71 előtt, indulandók Nagy-Kanizsa felé. Felkészültem következőleg: egy útitáskám volt fehér ruhámmal, csizmámmal és egyéb aprósággal megtömve, egyéb holmi, kefe, kenyér a kenyeres tarisznyában. Ezen tarisznyát egyik oldalról, a táskát másik oldalról (a köpönyegem felül) madzagon nyakamba, illetőleg hátamra vetettem, a szuronyt és kardot, mivel szíjat nem kaptunk, szintén madzagon a nyakamba kötöttem. A szíjas fegyver a vállra jött. így álltam ki, fél óra múlva indultunk. Átkozott mulatság várt reám. Egyórai gyaloglás alatt madzagaim elszakadoztak, kénytelen lettem szuronyt, kardot kezembe venni és kezemmel tartani fegyveremet vállamon. A két tarisznya is irgalmatlanul nyomta szokatlan terhével vállaimat. A gyaloglás is már hevített és a hajnal is már hasadván, az idő melegebb lett, a köpönyeg teherré vált. Irtóztató módon izzadtam a kimerülésig. Végre sok kínlódás után bátorságot vettem magamnak a marodeuröket vivő szekérhez sompolyogni a 67