Nagy Iván naplója. Visszaemlékezések - Nagy Iván Könyvek 1. (Balassagyarmat, 1998)

II. kötet - Velence és Oroszi

tern, meg kellett elégednem a hajóról való szemlével. így is elég nagyszerű volt. Három oldalról csak a végtelen vizet láttam. Messze rajta fehérlő városokat, tornyokat látott szemem, azok csak vitorlás hajók volt[ak], köztük a Gopcsevick

184 hajói. A tenger acélzöld tükrén legeltek szemeim, míg egyfelől az égen a szende hold halványul [t] lassacskán, más oldalon a hegyek ormain a nap vör-világa sugárzott szét. Reggel kávéztam. Utóbb éhes lévén, ecettel forrázott sodárt kaptam és fanyar sötétvörös bort. Majd az álom nyomott el és mire felébredtem és a hajó födelére kiléptem, már a tündérbájú Velence volt látható. Délben 12 óra után néhány perckor megállott a hajó a híres Palazzo Ducale előtt a nagy csatornán (Canal Grande). Gondolán kellett a grófné palotájába mennem. A gondoliere 3 húszast kívánt, de [ott] nem folyván a bankó, ezt el nem fogadá, [így] kénytelen voltam a gróftól kölcsönözni, ki lealkudta a bért két ezüsthúszasra. így értem leendő lakásomba, a Ferro palotába (Canal Grande dirimpetto di Santa Maria della Salute). A gróf komornoka felvezetett az engem [már] készen váró 2. emeleti udvari szobába. Bécstől Triestig a vasutak[ra], beleszámítva a postakocsikat is, fizettem személyszállítási díjt összesen 21 forintot és néhány krajcárt ausztriai s ezüstértékű bankjegyben. A podgyászomért 48 krajcárt. A gőzösön Triesttől Velencéig 7 forint 40 krajcárt pengő bankjegyekben. Átöltözvén szobámban, a komornok a szűk utcákon elvezetett a Márk térre, hol pénzem ezüstre beváltottam. Megmutatta a Márk térről oldalt közel fekvő San Gallo vendéglőt, hol a gróf is étkezni szokott, és hol estére majd ebédelhetek, mert az a szokás. Azzal elhagyott. Megtanulván a járást a Márk térről (Campo San Marco), ezentúl ez lett a kiindulási pont. Még az este megebédelvén a San Gallóban, természetesen nem nagyon ízem szerint[i volt] 139