Nagy Iván naplója. Visszaemlékezések - Nagy Iván Könyvek 1. (Balassagyarmat, 1998)

II. kötet - Velence és Oroszi

Magyar kalapom [at] óvatosságból hónom alá fogtam, podgyászom átvizsgálása után négy húszasért fogadtam egy bérkocsit, mely a Kartnerstrassén álló Hotel Meis'lbe (hol a grófék szállva voltak) vitt, de utamban vettem magas pincskalapot is. Odaérvén, a bérkocsis még egy húszast rántott rajtam, mert úgymond - szobát kaptam. (Kaptam a III. emeleten 64. szám alatt.) Megtudván, hogy a grófi család itt van, másnapra halásztam bejelentésemet. Kimenvén, teáztam a kávéházban 16 pengő krajcárért. Szemembe tűnt legelőször is a pompás gázvilágítás. Reggel, december 6-án történt a bejelentés, és ezután a család közé tartoztam. Négy fiú: gróf Richard, Pista, Conway és Arthur lettek tanítványaim, jó nagyocskák, a legidősebb 17 éves volt, a legifjabb circa 9 éves és jól olvasni sem tudtak. December 7-én esett az eső, szobában kellett maradni. írtam Zsiga bátyámnak és Pestre Nagy Ignácnak a Hölgyfutár szerkesztőjének elküldöttem Szilágyi Sándor bírálatára kemény válaszomat

182

, melyet azonban éléből kitompított. Egyébiránt kiírta lapjában azt is, hogy én, [mint] munkatársa, Velencébe megyek és onnan fogok neki irkáim. Megnéztem ez napon a Burgot is. Bécsben ezúttal négy napot töltöttem. Ezalatt megnéztem futtában nevezetességeit, főleg az utolsó napon december 9-én, (mert ez napon szép derült idő volt) színházait, kávéházait, gyönyörködtem a Szent István templom belsejében, voltam a szép glacis-n

183

, bástyáin stb. Ez este megérkezvén Noptsa Ferenc volt huszár kapitány, a grófné barátja, engem másnapra előre küldöttek Velencébe, hová a gróf már előre elment. Váltottak nekem jegyet Triestig és másnap indulnom kellett egyedül, ők utánam jövendők. December 10-én esti 8 órakor szálltam a vasútra, 10 órakor indultunk a glognitzi vonalon. Szép holdvilágos éj volt. Egy 137