Nagy Iván naplója. Visszaemlékezések - Nagy Iván Könyvek 1. (Balassagyarmat, 1998)

II. kötet - Velence és Oroszi

VELENCE ÉS OROSZI (1851. december 3. - 1852. október 24.) Miután - mint írám - dolgaimat bevégeztem, örültem, hogy Balassa-Gyarmatról elmehetek, először azért, hogy biztosítva leendek külföldön a besoroztatás veszélyétől

179

, mely Gyarmaton fenyegetett, másodszor azért, mert tapasztalást valék szerzendő és alkalmat nyerendő tanulmányaim folytatására. December 4-én kocsira ülvén, mentem Vácra, hol az indóháznál sokáig várakozván, Pestre késő 8 órakor értem be. Holmimat Tornyos szállására, hová Várady Lajos áthurcolkodott, tettem le, őt honn nem találván, elmentem útlevelemnek

180 (melyet a grófi család eszközlött ki részemre) a rendőrséghez viziroztatása végett. Az meglévén - miután magas cilinderkalapot már nem vehettem, pedig arra Bécsbe juthatás végett szükség volt, mert magyar kalapban be nem eresztettek

181 - aggódva lefeküdtem régi szállásomon. Másnap (december 5-én) pénteken Várady Lajossal felültünk a gőzkocsiba (vasútra), ő Vácig jővén, ott elbúcsúztam tőle, ő menvén haza Balassa-Gyarmatra. Én pedig robogtam tovább. Cseklészen késő[n] pillantván ki a kocsiból, megláttam Karcsay Károly [volt] honvédtársamat. Csak röviden üdvözölhettük egymást. Neudorfnál az utolsó magyarországi helységnél már elsetétedtünk, és így homályban jutottam be Ausztriába. Elhagytuk a történeti nevezetességű Wagramot is és fél nyolc órakor a bécsi indóházban voltunk. 136