Nagy Iván naplója. Visszaemlékezések - Nagy Iván Könyvek 1. (Balassagyarmat, 1998)

I. kötet - Katonai élet

rik most agyba a katonákat. Mondtam neki

/ hogy én nem vagyok katona. Kezdte batyumat hátamon tapogatni. Úgy hiszem gonosz tervei lehettek, csak a véletlen sors hiúsítá meg, ugyanis éppen akkor jött egy hárpmlovas üres szekér két emberrel arra. Kérdem őket, gondolva, hogy oláhok: „Ungye mere?" „Bat[t]onyára uram" - felelének. (Nekem ugyan tervem Nagy-Iratos volt, de örültem a menekülésnek.) Kértem, vigyenek el. Üljön fel, mondák. Felültem, ott hagytam az oláhokat, mint Szent Pál. Nyomtatást keresők voltak. Beszóltak e végett Mácsán is, de nem kaptak nyomtatást. Mácsán találkoztam muszka kozákokkal, tököket is láttam, hogy cipeltek a földekről enni. A kocsin gyanú nélkül passieroztam mellettök el. Estére Nagy-Iratosra értünk. Ott étettünk és rántottát csináltatván ittam egy kis bort is fáradalmam után. Elköltöttem német pénzemből a fuvarral együtt fél forintot. Felülvén az üres kocsi aljába, el is aludtam. Csak arra ébredtem fel, midőn az udvaron megállva a szekér, fuvarosom monda: „Itthon vagyunk!" Fuvarosom nem adott ágyat, lefeküdtem a fapadon. Reggel felkelvén, miután Orosházára készültem, azt tartván első biztos helynek reám nézve, és onnan jobban ismerve az utat, miután gazdám volt fuvarosom azt tanácslá, hogy ne menjek az általam említett Dombegyháza, hanem Kovácsháza felé Orosházának, erre lévén közelebb, és miután az utat megmagyarázta, megindultam gyalog augusztus 26-án Battonyáról. A Kovácsházi puszta határában egy magyarul jól tudó oláh (ezt utóbb vettem észre) juhász fogott elő, híreket kérdezve, de nem a Iegjobbon törve eszét. Elbúcsúztunk egymástól. Egyszer csak lelkendezve fut utánam, én megállok és bevártam. „Ugye megijedt" - monda. „Nem biz én" - feleltem. Azután elkezdett beszélni históriákat, hogy mint rablottak ki itt honvédeket és vertek agyon. Azután hitt, hogy menjek vele az előttünk álló putriba (kis csárda). Kibeszéltem magamat. De odébb a nagy korcsmába csakugyan bementem és megszalonnázván ittam 117