Nagy Iván naplója. Visszaemlékezések - Nagy Iván Könyvek 1. (Balassagyarmat, 1998)

I. kötet - Katonai élet

egy pohár bort, és azzal sietve talpaltam odább. Jó délután elér­tem az orosházi tanyákat. Iszonyú szomjúság vett elő, a kenye­ret le nem bírtam nyelni. Bementem a tanyákra. Jóllaktam víz­zel, utóbb tejjel. Alkudtam szekeret Orosházára, de megtudván a vecsernyéről kijöttektől a vállalkozó, hogy már a bankó be­szedést és érvénytelenségét Orosházán is kidobolták, lemon­dott. Tehát begyalogoltam Orosházára, megszállván Harsányi csizmadia volt gazdámhoz. Másnap reggel, augusztus 27-én gyalog megindultam Szarvas felé. Tervem lévén nem Cibaknál, vagy Szolnoknál (hol katonaság lehet), ha­nem Tisza-Bőnél a Tiszán átmenni. Utamban találkoztam egy magas tetejű kalapban egy német szabólegénnyel, ki Aradon a magyar katonaság részére dolgozott. Találkoztunk egy Szénási pusztai kocsival, melyen egy asszony ült. Néhány krajcárért el­vitt a Szénási pusztára. Ott tejeztünk és ismét megindultunk. Ismét jött egy pécskai kocsi, jól megrakva egy mészáros család­dal, Szolnok felé Pestre menendő. Engem felvett, társamat nem. Délre beértem ezzel Szarvasra, a szekérrel Szolnokba nem akar­ván menni, ott találtam egy induló szekeret, melyen parasztru­hában Soltész 172 nevű huszárfőhadnagy ült, rákiáltottam, „Vi­gyen el!", elvitt. Estefelé Mező-Túron voltunk, leszálltunk a vá­ros végén egy korcsma előtt, mely tele volt borozó honvéddel. Csináltam magunknak közel egy parasztnál szállást, vettünk azután egy pár rossz lovat, kocsit Soltészel 250 forinton, ma­gyar pénzen. Az egyik ló 100 forintban enyim volt. Soltész Ko­máromba tervelte a bejutást. Augusztus 28-án saját kocsinkra ülve elindultunk az én ter­vem szerint Tisza-Bő felé. De eltévedvén Fegyvernekre jutot­tunk, ott rossz, vak lovunkat elcseréltük egy zsidóval egy rosz­szabbért. Mentünk a Bánhalmi pusztán át a Búszerző csárda mellett a puszta-gyandai csárdára. Ott megháltunk. Estére tele lett a csárda szegénylegényekkel. Ügyetlen társam Soltész elad­ván 200 forintért a csárdásnak fogatunkat, otthagytam őt, miu­118

Next

/
Thumbnails
Contents