Nagy Iván naplója. Visszaemlékezések - Nagy Iván Könyvek 1. (Balassagyarmat, 1998)

I. kötet - Katonai élet

Hazajővén még aznap Décsy és semmi jó hírt nem hozván, el­készültem utamra. Másnap, augusztus 25-én korán reggel elbú­csúztam Décsy szíves köréből, és miután Baudisz gyalog nem jöhetett velem betegsége miatt, egy darab szalonnával és ke­nyérrel ellátva, megindultam. A városból kiérve, már[is] egy muszka lovastiszttel találkoztam, de elmentünk egymás mellett baj nélkül. Én Paulistól kissé jobbra, felfelé, egy a földekre ve­zető útnak mentem, tartván mindég éjszak-nyugotnak, map­pámról tudva, micsoda puszta és faluk közt megyek. Miután utam mégis nagyon a Földvári pusztának vitt, ott a szalonnára érzett roppant szomj végett vizet ittam, mivel azonban ott is fé­lelmetes oláhokra (kik ekkor már a kóborló honvédeket kezd­ték agyonverni) találtam, célom pedig és határozatom az volt, hogy minden pusztát és korcsmát Dombegyházáig kikerüljek. Ez nap, ha lehet az Ötvenesi pusztáig igyekeztem. Folytatva utamat utóbb letértem az útról és úgy mentem a kukorica közt, miután egy helyen oláhok kiabáltak rám, de elfutottam előlök, így haladva egy helyen (gondolom a Panádi puszta éjszak-nyu­goti szélén) ismét munkásemberekre bukkantam. Az Ötvenesi pusztát kérdem távolról tőlük, azt hívén oláhok, de svábok vol­tak, meg is mutatták merre fekszik, magas fái odalátszottak már ekkor. A második országúthoz, mely Simándról visz Arad­ra közel voltam és kisiettem a kukoricás útból, midőn hallom a tábori vagy katonai nagy zenét. Azonnal bevontam magam a kukoricák közé, fekve várván közel egy órát, míg minden csen­des lett. Ekkor kiléptem az országútra és mentem rajta felfelé mindaddig, mí[g] balra kocsiutat nem leltem. Az úton csak üres kocsikkal találkoztam. A zeneszó melletti katonaság elvo­nult Aradra. Útra találván balra, azon mentem, előttem látva Kurtics falut, melyet pedig kikerülni óhajtottam, de nem tartot­tam tanácsosnak az útról letérést sem. És csakis a sors kedve­zett, hogy bajom nem lett. A kurticsi határban az úton három oláh vett elő. Egyik bevárt és arrúl kezdett beszélni, hogyan ve­116

Next

/
Thumbnails
Contents