Nagy Iván naplója. Visszaemlékezések - Nagy Iván Könyvek 1. (Balassagyarmat, 1998)

I. kötet - Katonai élet

táskám megmaradt vászoncihájába tettem, nagy oláh ködmö­nömet nyakamba akasztottam, kufferomat, pokrócomat és ke­féimet nekik hagyva és egy pompás tajtékpipámot elfeledve, el­indultam a rendes úton Tót-Várad felé. Öltözetem vitorlavá­szony nadrágból és zubbonyból és fekete kalapomból állott, még botot sem vettem kezembe, egész fegyverzetem kis tollké­semből állott. Az út a Maros-partján vezet[ett]. Már hajnallott, a Maros-partján láttam a több befúlt és a partra kihányt honvéd­hullákat heverni, és egy ilyent egy oláh által piszkálni. Tót-Vá­rad felé egy útitársam akadt, oláh ember. Nem bántott, mert már a helységhez közel voltunk és tudta, hogy a szolgabíróhoz szándékozom. Mihajlovics Lázár (oláh, jegyzőből lett) volt a szolgabíró. Jó korán reggel (augusztus 19-én) beérvén Tót-Vá­radra, a falu végén lakott (első házban) szolgabírói lakástól ijedve láttam, hogy a falu közepén valami öt ulánus katona állt. Bementem a szolgabíró udvarába, cselédjétől kérdeztem urát. Azt monda, a pópa házánál van. Le akartam tenni ködmönö­met és batyucskámat, hogy kevésbé szembetűnőleg - ha kell ­mehessek elébe. A vén boszorkány nem engedte. Kijővén be­mentem a szomszédban lakó vén oláh pópához, kérdeztem, ott van a szolgabíró? Nincs. Kértem, adna helyet, míg a katonák el­mennek. Megtagadta. Sőt, kivezetvén az utcára, fennhangon utasított a szolgabíróhoz, ki a Maroson levezető keresztutca irá­nyában beszélt az ulánusokkal, hogy észrevegyenek. De nem sikerült gonosz célzata, mert én is ködmönyömben elszánt bá­torsággal mentem a katonák felé. Szerencsémre, még távol vol­tam tülök, midőn ők lefordultak a Maros felé. A szolgabíró pe­dig a jegyzővel (mind a kettőt ismertem) jött szembe velem. Köszöntvén őt, elmondtam állapotomat, kérvén, hogy adjon út­levelet és segítsen Arad megyéből kijutni. Jól van - úgymond ­megtesszük, amit lehet, és bevezetett az oldalépületbe [n] lévő irodájába, hogy legyek ott, míg az ulánus tiszteket, kiket reg­gelire hívott magához, lerázhatja magáról és a faluról. Bemen­ni

Next

/
Thumbnails
Contents