Nagy Iván naplója. Visszaemlékezések - Nagy Iván Könyvek 1. (Balassagyarmat, 1998)

I. kötet - Katonai élet

pár zsidó volt köztök. Gazdám folytonosan jajveszékelt, hogy miattam mármost felakasztják. Biztattam és vigasztaltam, [azt] mondván, hogy inkább én magamot úgy fogom bevádolni, hogy engem akasszanak fel. Fia jókor megsejtvén a motozó német csapat érkezését, elfutott kertjükből az erdőbe, hol biztosságban volt. Neje nyitva hagyva a szoba ablakait, a városházához futott, kérve a város közbejárását férjéért. Míg ez történt és mi az utcán az őrség közt ácsorogtunk, egy része a katonáknak bent a házakat motozván, láttam, hogy az ablakunkon át be és kibújva egy vadász szép és pompás utazótáskámat, ott maradt tiszta ruhámmal megrakva, viszi. Figyelmeztettem reá a hadnagyot. Azt felelte: „Jól teszi." Ezalatt a város közbevetésére gazdám elbocsáttatott. Én is megkönnyebbültem. Mindég egy házzal tovább mentünk, minket az utcán hagyva őrizet alatt, néhány vadász bement ismét más házba motozni és illetőleg privilegialiter rabolni jure fortioris, mert nem csak a fegyvereket nyíltan, de ha volt, titkon az ezüst kanalat és ruhát is elvitték. Már az utca másik oldalán felkanyarodtunk a városháza felé, hol egy épületes jelenetnek voltam tanúja. A vadászőrnagy lovon ülve állott ott néhány vadásszal. Egy bátyus zsidó panaszkodott előtte, hogy egy vadász tükrét vette el. Kapott elégtételt hatalmas kardcsapásokkal a hátára, melyet a lovas tiszt úr mért rá „Da hasst a' Spiegel"- kiabálással, és azzal elment. Mi is vonultunk most a város vége felé (Tót-Várad felé) hol a város végén „D" alatt vendéglő van, már odáig jutottunk. A hadnagyocska bement néhány emberrel motozni a vendéglőbe is, mi kint maradtunk, körülbelül „E" pontnál az utcán, arra vetődik egy bátyus zsidó, toilette szereket, zseb- s nyakkendőket és mellénykelméket stb. árulva. A kinti, minket őrző vadászok letartóztatják, elkezdik holmiját motozni, azonban figyelmük arra irányul, hogy ki-ki valami árudarabot lopjon tőle. Megvillan ekkor elménkben a menekülés reménye és vágya. Elkezdek természeti szükség ürügye alatt nadrág-oldozva som109