Nagy Iván naplója. Visszaemlékezések - Nagy Iván Könyvek 1. (Balassagyarmat, 1998)

I. kötet - Katonai élet

elő. Nem volt menekülés. Hamarjában azt mondtam, hogy a gazdám fia vagyok. Bevittek a házba, hol a pintérgazda és neje izzadtak a faggatódzások miatt, mert a Maros másik oldaláról átjött vadászzászlóalj Soborsinban minden házat felkutatott és fegyvert és egyebet keresett. De úgy látszik reám az átellenes szomszédasszony által

167 voltjak] utasítva. Miután gazdám szobájában és helyiségeiben mindent megmotoztak, egy új, fehér, úgynevezett koffer (melyet Lúgoson csináltattam) tűnt szemükbe, egy pokróccal rajta. Ez zárva lévén, kulcsa pedig zsebemben, ezen akadtak fel. Amint beléptem, egy kis szőke hadnagy azonnal előfogott, hogy úgy-é katona vagyok? Tagadtam, azt mondván, hogy fia vagyok a házigazdának. De ez már előbb úgy beszélhetett, hogy az az én szavaimmal nem egyezett. Kérdé, enyim-e a láda? Igent mondván, felnyitását követelte. Megtettem. Benne volt néhány könyv honvédi katonai gyakorlat-tanításról és Louis Blanc Histoireja

168

, négy pár tiszta fehérruha, két pár szennyes, valami 20 darab húszas, egy honvéd kéknadrág, vörös zsinóros és egyéb apróság. Ezekre azt mondtam, testvérem katona, én csak azt jöttem látogatni, de ő nincs itt, azé ezen holmi is. Volt elég esze, hogy badar beszédemet ne hi[ggy]e el. Elég bizonyság volt a láda tartalma. Hát ha még az udvaron a szín alatt [a] vályograkás tetejében honvéd atillámat, a vályog alatt egyik kardomat (a másikat a Marosba temettem) megtalálták volna! De nem történt. A hadnagy parancsolta, hogy gazdám és én kövessük [őt]. Amazt - úgy mond - felakasztják, nekem semmi bajom sem leszen, csak a generálishoz visznek, aztán elmehetek. Nagyon kételkedtem benne. Kérdem, vihetek-e, lesz-e szükségem fehér ruhára? „Ha tetszik, vihet" - monda. Tettem egy tiszta zsebkendőbe egy inget, ezt hónom alá véve kimentünk az utcára, hol fegyver közt őrizet [alatt volt] vagy hat ember. Voltunk már rajtam és gazdámon kívül fogva vagy nyolcan, de nemigen néztek ki egyebeknek csavargóknál, markotányos [nak] és egy108