Nagy Iván naplója. Visszaemlékezések - Nagy Iván Könyvek 1. (Balassagyarmat, 1998)
I. kötet - Katonai élet
kai, melyekkel két szekerünket teleraktuk. Ott egy ágyú kerék, amott egy demontirozott ágyú vagy társzekér három kerékkel elhagyva állott, másutt elesett ló feküdt, néhol egy-egy halott, másutt egy huszár gyalog, lovát tartva, elesett és mélyen sebesült bajtársát ápolva. E szemlélődés nem sokáig tartott. Ismét nyomulni kellett hátra, mert az ellenség is sűrű ágyúzás alá vett. A kukoricáson keresztül háttal mentünk, hogy az ágyúgolyóit, ahol lehetett, kikerüljük. Itt is elesett egy legényünk. Ide a kukoricába cipeltünk be egy nehéz sebesült huszárt (egy lábát combján törte a golyó). Halvány volt elvérzése miatt, mint a fal, maga kért, hogy vigyük a kukoricába. A fejét én helyeztem egy kukoricafészekre vánkos helyett, és azt mondám neki: „Vigasztalja őt az, hogy a Hazáért szenved." „Hiszen csak is az vigasztal" - felelt. Alkonyodni kezdett és még mindég ott tolongtunk. Azok, akiknek kezüket sebesíté vagy tőré el a golyó, a kendőikbe kötve odébb egy kútnál megvizezve vagy mosva, szintén jöttek a hátráló sereggel. A temesvári ostromseregből is egy rész az ágyúkból részt vett az ütközetben, így találkoztam egy ismerőssel közülök. Fonyad nevű előbb tűzmesterrel, ekkor már hadnaggyal. 160 Besetétedett, mikor a Vadászerdőn meglehetős rendetlenségben keresztülverekedtünk. Tisztjeink hová lettek, nem tudom, mert ekkor elmaradva késő éjjel jutottunk mi Remetére. Ott Kamenszkyval kocsit requiráltam magamnak és mentünk tovább tán Rékasig. Azután gyalog. Én alig negyven emberemmel együtt mentem Lúgos felé. Ennünk nem volt mit, mondhatni, mióta Vásárhelyrűl eljöttünk, nem ettem. Most kenyerünk sem volt. Utunkban a kukoricaföldek mellett tüzet rakva, kukoricát sütöttünk, azt ettük. Augusztus 11-én elértem embereimmel Lúgos alá. Ott a Temes-partján megálltunk, megfürdöttünk, [majd] délután a városon át vezettem az embereimet a táborba, mely Lúgos alá gyűlt. Amint megyek az utcán, egy ablakból rám kiáltanak, hát drágalátos kapitányom Karcsayval ott vendégeskedik, örülve, 103
