Nagy Iván naplója. Visszaemlékezések - Nagy Iván Könyvek 1. (Balassagyarmat, 1998)

I. kötet - Katonai élet

hogy valaki még összetartott a 170 létszámos századból vagy 80 embert, mert Lúgos végén annyira szaporodott számuk. Augusztus 12-é[től] 14-éig Lúgoson szed[g]elődzött, gyűlt össze a demoralizált hadsereg. A mi századunk még felszaporodott százon felül. De már egy legényünk lovas is lett. Én Lúgoson még két tele kocsi fegyvert adtam át a térparancsnokságnál, mely fegyvereket, lándzsákat Temesvár alatt szedtünk össze. Itt volt Kossuth is, mindég mondták, eljő megszemlélni a tábort, de biz a[z] nem jött.

161 (Itt találkoztam Tamás bátyámmal

162 is, ki a Turszky gyalogezredbe

163 állván, a zászlóaljával együtt honvédesíttetvén, itt talált). Itt voltak Dembinszky és Mészáros is, kik lemondva, Karán-Sebesnek vették útjokat. A lengyelek is útnak eredtek. 13-án vagy 14-én Kossuth is elment Karán-Sebes felé, akkor azt nem mondták, hogy menekül az országból. Most fővezérünk Bem volt. Augusztus 14-én elindult a tábor és mentünk Bozsúron át Facsétra. Megállott századunk Oláh-Facsét felső végén, délután megfürdöttem a Bega vizében. Facsét másik alsó része alatt Vécsey tábora volt. Miután ti. Lovassy kapitányunk a századot azon ismeretségnél fogva, melybe Elek Ferenc alezredessel állott, a város alsó része alatt álló Vécsey táborába akarván vezetni a városon végig. De egy hintóból Bem ránk kiáltott és visszaparancsolt a felső részre, az ő táborába, hol Guyon osztályába tartoztunk. Késő este megtudtuk Görgei árulását és a Világosi catastrophát=fegyverletételt. Kapitányunk fejesen, makrancosán Vécseyhez ragaszkodott, ki szintén capitulálni készült a muszkának. így állván a dolgok, látván azt, hogy demoralizálva van minden és a fegyelem teljesen meglazult, továbbá hirtelen felfogván azt is, hogy a feladást okosan nem cselekedhetni, elhatároztam magam a feladáshoz készülő Vécsey seregtől, hová kapitányom a századot erővel csatolni kívánta elmaradni. Je104