Nagy Iván naplója. Visszaemlékezések - Nagy Iván Könyvek 1. (Balassagyarmat, 1998)

I. kötet - Katonai élet

ánk annyira hatott, hogy átmentünk a Beregszó patakán, a parton száradó kendert hányva be a patakba, és századunk egyedül állt a Beregszó túlsó partján, természetesen még jobb helyen, mint a tömegben, mert az ellenség ágyúinak lőpontján túl, a mieinknek innen álltunk. De a mieink mégis genirozva voltak lövéseikben, azért saját ágyúinktól kiabáltak is a tüzérek, hogy ott nem szabad állani, hátráljunk vissza. Azonban egyszerre csakugyan hátrálót vernek és a magaslatról az ellenség[es] lovasság üget felénk. Erre mi visszafutottunk a patakhoz, ekkor már természetesen a lőtávolba jutottunk, és néhány [at, aki] odajut[ott] a patakhoz, a pandái mellett érte az ágyú. Nagy rendetlenül futottunk egy tömegbe[n], készülvén az ellenjséges] lovasság ellenében négyszöget alakítani, mert már akkor a mi oldalunkon is a lovasság állt elő[l], a gyalogság hátul volt. Csak mi maradtunk a lovasság homloka előtt, egy osztály vörös csákós ceccopierivel, kik olaszok voltak.

157 A híd felé az ellenség lovasságának elébe attaquera, úgy tudom, többi közt az Atillaszerű huszárok

158 mentek, láttam, midőn az előttök lovagló tiszt pisztolyát elsütve, kardját kirántá és rohant és első volt, ki elesett közülök. Ennek végével is megálltuk helyünket a mondott térségen, mondhatni tolongtunk egymás között. Ekkor láttam, nem messze magamtól, midőn Bem lováról lehanyatlott (mi okból, nem tudom) de ismét felült és elment. Eleintén tehát megnyomtuk az ellent, majd ő minket, azonban az egész nagy ágyúzás volt, és a sok újonc ijedve futott, elhányva lándzsáit, sőt csutoráit is. Karcsay hadnagytársam hasrágást kapott, kocsira ment. A sűrű ágyúzásban is megálltuk helyünket, nekem a sors kedvezett, egy tizenként-fontos golyó

159 a hátam megett álló legényt (ha jól emlékszem Kmetyi nevű gömöri tót ajkút) söpörte el. Én jókor félrehúztam, illetőleg rántottam magam, anélkül, hogy egy lépést távoztam volna. Minthogy utolsók voltunk az elvonulásban, szomorú látvány volt nézni a pataktól a kukoricásig terjedő mezőt nézni, telve elhányt lándzsák102