Kazareczki Noémi: Nógrádiak a Nagy Háborúban. Dokumentumok az I. világháború Nógrád megyei történetéből - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 65. (Salgótarján, 2018)
Kazareczki Noémi: A nagy háború érzelmes arca
A NAGY HÁBORÚ ÉRZELMES ARCA A világháború folyamán a bevonultak és a családok, ismerősök között felértékelődött az üzenetváltás. Az érintkezés csak egyetlen módon, a postán keresztül, és a tábori postaszolgálat felállításával volt lehetséges. Ennek kifejlesztésével a Monarchia járt az élen a többi háborús országgal szemben. A posta történeti fejlődése szoros kapcsolatban állt az államok katonai érdekeivel. Elsőként a XVI. században a Német Birodalom területén működött posta. A Habsburg-birodalomban az 1859-es itáliai hadjárat idején szervezték meg a hadsereg számára bérmen- tes postai levelezést. Bosznia-Hercegovina okkupációja során tábori postát állítottak fel, mely egészen 1918-ig működött.1 1913-ban jelent meg az E 47-es tábori postai szabályzat, amely alapján továbbították a hadrakelt seregtől és sereghez, részeihez és részeitől, hajóhadhoz és hajóhadtól érkező szolgálati és magánküldeményeket. A tábori postabélyegzéseken lévő megjelöléseket nem a csapattest megadásával, hanem egy titkosított rendszer szerint, találomra választott számokkal oldották meg. A Monarchia elsőként vezette be ezt a módszert, szemben Németországgal és Olaszországgal, amelyek csak 1917-ben tértek át a titkosított számrendszerre.2 Ez a gyakorlatban úgy működött, hogy a háború kitörését követően hirdetményt adtak ki a tábori postai küldemények helyes címzéséről, és a mozgósításnál kihirdették annak a tábori postának a számát, amelyhez a besorozottak utalva voltak. Ezt a katonáknak meg kellett jegyezni, és a hozzátartozóikkal is tudatni.3 A háború kezdetén 8 hadsereg-postaigazgatóságot állítottak fel, majd 12-re emelték a cs. és kir. hadseregben. Nemcsak a tábori postai rendszert szervezték meg, hanem a levelek cenzúrájának központosítását is. A sok száz cenzort foglalkoztató Gemeinsames Zentralnachweisbüro (Központi Ellenőrzési Hivatal) minden egyes tábori lapot és levelet megvizsgált. A legegyszerűbb módszer az előre kinyomtatott „élek és egészséges vagyok” szöveg küldése volt. A levélcenzorok arra is törekedtek, hogy a hátország rossz híreitől „megóvják” a frontkatonákat.4 1914-ben jelent meg a „Magyar Vörös-kereszt Tudósító Irodája” által a portómentesen feladható rózsaszín, magyar koronás-postakürtös levelezőlap formanyomtatványa, amely beteg, vagy sebesült katonáról tudósított. Továbbá a hadifogságba esettekkel való kapcsolatfelvételt úgy segítették, hogy a Budapesten cenzúrázott leveleket a magyar Vöröskereszt a szerb és orosz Vöröskereszttel továbbította a hadifoglyoknak.5 Napjainkban sok család és különböző közgyűjtemények őrzik ezeket a páratlan forrásértékű levelezéseket. Érdekességük abban áll, hogy a legkülönbözőbb hátterű emberektől származnak, akik rákényszerültek, hogy papírra vessék gondolataikat. Levéltárunk ilyen típusú forrásai a családi hagyatékokban lelhetők fel, amelyekben a levelezés külön1 Szoleczky, 2015, 805. p. 2 Uo. 3 Hirdetmény. Л tábori postai levelezőlapok helyes címzése. Felsőnógrád, 1914. 09.03./67. sz., 3. p. 4 Bihari, 2013, 33. p. A háború alatt összesen 1,5 milliárd küldemény került a címzettekhez. Portómentesen a leveleket és a tábori postai levelezőlapokat, valamint nyomtatványokat, hírlapokat, pénzesleveleket 1000 korona értékig továbbították. Szoleczky, 2015, 806. p. 5 Szoleczky, 2015, 808, 820. p. 114
