Kazareczki Noémi: Nógrádiak a Nagy Háborúban. Dokumentumok az I. világháború Nógrád megyei történetéből - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 65. (Salgótarján, 2018)
Kazareczki Noémi: A nagy háború érzelmes arca
böző formái megtalálhatóak, így például a fotóképeslap (vagy a katonáról, vagy a családjáról készült portréval) a tábori postai levelezőlap, képeslap, valamint a hadifogoly-levelezőlap. A gyűjteményünkben őrzött, és általunk „vizsgált” levelezések között polgári és paraszti sorból származók írásai egyaránt megtalálhatóak. A parasztlevelek struktúrájával, felépítésével Hanák Péter foglalkozott elsőként. О fogalmazta meg, hogy a levelek többsége kisebb eltérésekkel hagyományos formulákat követ: megszólítás, beköszöntés, egészségkívánó mondatok, elköszönés. A megszólítás után általában a köszöntés következik: jóegészség kívánás, ezt követően a saját család egészségéről tudósítás. A megszólítás egyjelzős, ritkán többjelzős, a köszöntés néha összekapcsolódik a jókívánságokkal, egészségi állapotról való tudósítással. A levél nyugtázás, hivatkozás részében az író nyugtázza a kapott leveleket, hivatkozik rájuk, vagy panaszolja a levelek hiányát. A tárgyalásban a konkrét közlések, tudósítások szerepeltek, legtöbbször a mindennapi élet gondjai. A témák széttöredezettek. Az elköszönés rendszerint a jókívánságok, az istenáldás, a hazavárás rövid ismétlése és egyszerű köszönésforma volt.6 Míg a polgári és nemesi társadalomban a levél a 18. századtól irodalmi műfajjá vált, addig a parasztság számára megmaradt egy valamilyen ok kiváltotta rendkívüli alkalom, fontos üzenet közlésére. A levelekben nincs szó királyhűségről, csak hitvesi hűségről, és sem a hazai, sem a világpolitika nem jelenik meg bennük. A panaszokban megfogalmazódtak a gazdálkodás nehézségei, a drágaság stb. A gazdaság fenntartása nagy erőpróbát jelentett az asszonyok számára, amely minden előtt állt, beleértve a hitvesi hűséget is, mivel sok esetben rászorultak a férfi munkaerőre. A parasztok levelezéseikben erősen ragaszkodtak a hagyományos levélstílushoz, az Istennel való be- és elköszönéshez, mivel ritka és ünnepélyes pillanatnak számított a levélírás művelete. Gyűjteményünkből ebbe a kategóriába sorolhatjuk a füleki Urbán István és felesége levelezését, ahol az egészség, a gazdaság és a megélhetési gondok egyaránt megjelennek: ... kívánom a jó Istentül hogy a legjobb egészségben találjon mink is egészségesek vagyunk... az öreg tehenet már eladtuk 4 százjorintért. De már veni nemigen tudunk mert drága. Még enyinkbe is bene volt a borjú... Kívánunk egészséget és győzelmet minyátoknak és sok szerencsét hogy ne hagyjon el a magyarok királyné aszpnya a Boldogságot szűz Mária legyen veletek minden veszélyben.7 A zebegényi Potoczky Lajos és a füleki Tischler Lajos írásain érezhető a rendszeres levelezés gyakor6 Hanák (1973), in.: Szabó, 2009, 659. p. 7 Fülek, 1915. május 17. 115
