Jusztin Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1690-1694 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 64. (Salgótarján, 2014)
Regeszták
máshol helyeztek el. Azok a községek, amelyekből Styrum bagázsiája távozott, miután megkapták a megyétől a bagázsia eltartására szánt pénzt, továbbra is élvezzék mentességüket, és innentől fogva, akárcsak a többi község, etikánként 5 poltúrát fizessenek a porciók után. Azok a községek, ahová nem lett végül katonaság elszállásolva, a többi, katonákat elszállásoló község porcióterhei és egyéb adók helyett mostantól hat poltúrát fizessenek dikánként, de maradjanak továbbra is mentesek a beszállásolás alól. Ezt a határozatot a zavarok elhárítására hozták. 311. (V. 178.) A taksák behajtásánál Pelargus György szolgabíró segítségére rendelik Gellén Gergelyt (egregius), aki majd a szolgabírónak tartozik elszámolással az általa behajtott összegekről. 312. (V. 178-179.) Bulyovszky Ferenc alispán (generosus) mint hatóság és felperes hivatalból pert indít Császár (Császár) Gáspár tolvaj mint alperes ellen akit a következőkkel vádolnak: másokkal együttműködvén [Diósjjenő possessióról az éj leple alatt ellopta az egyik helyi lakos lovát, s ha csak tetten nem érik, elvesztegette volna. A felperes hivatkozva a Tripartitum 1. részének 15. címére kérte az alperesnek, mint nyilvánosan tetten ért tolvajnak az elítélését a hivatkozott cikkely alapján, hogy az ítélet másokat is elrettentsen hasonló cselekedetek véghezvitelétől. Határozat: Bizonyos megfontolásból kifolyólag, mivel az elkövető visszatérítette a károsult kárát, a törvényszék enyhíteni igyekezett a törvény szigorát, ezért az ügyben történő végső döntéshozatalt egy később kitűzendő időpontra halasztották. 313. (V. 179-180.) Hasonlóképpen elővezetik Bulyovszky Ferenc alispán (generosus) mint hatóság és felperes keresetét a vérfertőzést elkövető Csele János és Tóth Erzsébet, Csele Pál özvegye mint alperesek ellen. A férfi nem tekintve házas állapotára, megszegte a feleségének tett esküt, a nő pedig nem volt tekintettel özvegyi voltára, sem arra, hogy rokoni szál köti őket össze, egyikük sem riadt vissza attól, hogy vágyaiknak engedelmeskedve paráználkodjanak. Az alperesnő gyermeket is fogant, a magzatot azonban mielőtt az világra jött volna, különböző tiltott módszerekkel elhajtotta, így életétől megfosztotta. A felperes indítványozza, hogy mindkettejüket, a férfit mint vérfertőzőt, a nőt pedig emellett mint gyermekgyilkost is, a Hármaskönyv I. részének 105. címe, valamint az 1625. évi VI. törvénycikk alapján ítéljék halálra, hogy ezzel másokat is elrettentsenek. Hogy tisztázhassa magát, a nőnek saját magának kell ezer tanúval vallomást tennie. Határozat: Jóllehet a keresetbeli elkövetett vérfertőzéssel és gyermekgyilkossággal kapcsolatban erős gyanú áll fenn, azonban a bűntett elkövetésének nincs elégséges bizonyítéka. Továbbá az alperesnő újabban azt vallotta, hogy ismeretlen katonák kényszerítették fajtalankodásra, és így lett terhes, a gyerekét pedig élve szülte meg, de az keresztelés után meghalt. Korábbi vallomá95
