Jusztin Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1690-1694 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 64. (Salgótarján, 2014)
Regeszták
szik, és nem fogja őket a továbbiakban felszólítani arra, hogy a földesurak nyújtsák be vagy küldjék el okirataikat, mivel a csatolt levélben megjelölt néhány helytől - a török által megszállt végházaktól - eltekintve a nógrádi birtokok nem tekinthetők újszerzeményi javaknak. Amely birtokok pedig annak tekintendők, akkor azok, akik követeléssel élnek, igazolni fogják jogaikat a bizottság előtt, mint ahogy értesülésük szerint Szécsény ügyében a császári udvarhoz forduló Koháry család már meg is tette ezt. A levél zárásaként szokásos jókívánataikat tolmácsolják. A levél címzésében név szerint megemlítik Kollonich Lipót bíborost (eminentissimus), név nélkül, NN-vel jelölve pedig a bizottság vezetőjét és tanácsosait. 539. (V. 293-297.) A vármegye közönségének a nádorhoz (celsissimus) írott, magyar nyelvű levele: Jelzik, hogy örömmel vették Kismartonban kelt levelét, annak a levélnek a másolatával együtt, amit a nádor a királynak adott be, kérvén a vármegyék további megterhelésének tiltását. Mindebből látják, hogy mennyire szívesen munkálkodik a nádor a haza megmaradásában, ezért remélik, hogy atyai kegyességét meg is szolgálhatják. Megkapták a nádornak Nagyoroszi ügyében írott levelét is, amelyben azt közölte, hogy a megye által benyújtott információkat közli a királyi kincstárral is. Kérik a nádort, hogy utasítsa a kincstárat, hogy tartsák be a hazai perrendtartást, és a nagyorosziak mentségére szóló indokaikat - már ha vannak - a megyei törvényszéken mutassák be. Ha ártatlannak bizonyulnak, akkor ilyen irányú döntést fognak hozni, mert nem kívánják az igazságot hátráltatni, még kevésbé kívánnak elfogultan ítélkezni, főleg mert a jogbölcselők tanácsát szokták megtartani, miszerint: jobb a bűnöst felmenteni, mintsem az ártatlant elítélni. Hihetőleg a pozsonyi kamara, mint az az általuk küldött levélből kitűnik, más véleménnyel van a megyéről. Ezért ezt a levelet csatoltan elküldik a nádornak. Nem várták volna ugyanis a kamarától, hogy így fenyegesse a megye tisztviselőit. Hogy miféle kár származik ebből: hogyan merjenek eljárni ezután a megyei tisztviselők, vagy egyáltalán, hogyan merjenek a jövőben hivatalt vállalni, azt a nádor ítéletére bízzák. Nyilván tudja a kamara is, hogy a bírák kötelesek a törvénytisztelő módon, minden egyéni szempontot: akár kedvezést akár haragot félretéve ítéletet hozni. Nem értik hát, miért kell őket fenyegetni. Kérik ezért a nádort, hogy hatalmával élve intse meg a kamarát, és oltalmazza meg a vármegye joghatóságát, amelyet őseiktől örököltek, s amelyben mind a „régi boldogul nyugvó szent királyok", mind pedig a jelen uralkodó is megerősítette őket. Arra is kérik, hogy továbbítsa kérelmüket a királynak is, hogy a vármegyét ne akadályozzák az igazságszolgáltatásban. Ugyanis ha a megyei joghatóságot ilyen ügyekben gátolnák, sok visszaélés és abszurd dolog következne belőle: szabad lenne bár165
