Jusztin Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1690-1694 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 64. (Salgótarján, 2014)
Regeszták
ményi bizottságnak, hogy azok megindíthassák az eljárást. Ezzel kapcsolatban hivatkoznak korábban, 1690. szeptember 11-én, ezen ügyben írt levelükre, amelyben kifejtették, hogy a vármegye területén néhány török által megszállt végváron és városon: Nógrád, Buják és Hollókő várán, valamint Szécsé- nyen és Hatvanon kívül - ez utóbbira elhelyezkedésénél fogva Heves vármegye is igényt tart - nincsen olyan hely, amit újszerzeményinek lehetne nevezni. Ugyanis a török végvárvonal alatt és fölött lévő községekben, de még a török által megszállt végvárak közvetlen szomszédságában is a birtokok és a jobbágyok feletti földesúri jogokat a keresztény földesurak a törökök által sem akadályoztatva gyakorolták és folyamatosan mind a mai napig gyakorolják: élvezik a birtokok javait és beszedik a járandóságokat, ezért ezeket a területeket nem lehet újszerzeményi javaknak tekinteni. Ezen kívül a megye birtokosai a törökkel szomszédos királyi végházakban élnek: Füleken, Kékkőn, Korponán, Léván és egyéb helyeken. Ezek a nemesek Őfelsége végvári katonaságával együtt végsőkig kitartó hűséggel és bátran ellenálltak a törökök kemény és emberpróbáló támadásainak, magukat egészen Őfelsége hűségének szentelték, és oltalmába ajánlották, sőt, életüket és vérüket sem sajnálták mindezért feláldozni. Ennek köszönhetően nem kevés jeles és kiváló férfiú veszett oda a csatákban, vagy pusztult el a nyomorúságos török rabságban. Sokan minden vagyonuk feláldozásával, magas váltságdíj fejében váltották meg életüket. Hány és hány szomorú példa ad ezen végzetes sorsokról tanú- bizonyságot, lehetetlen elsorolni: minderről megannyi nemes család még most is fájó emléke és a gyászos sírhelyek beszélnek csak. Remélik, hogy Őcsászári felsége atyailag figyelembe veszi azt a sok kiontott vért, s az ország Szent Koronájáért elviselt megannyi hányattatást, amivel őseik hűségükről tettek tanúbizonyságot, és nem kívánja, hogy azon birtokok ügyében, melyeknek ők a jelen időkig folyamatos használatában voltak, privilégiumokat és okleveleiket át kelljen küldeniük a fent említett bizottságnak. Ami pedig az említett, török kézben lévő végházakat, vagy a megyebeli főpapok, mágnások és nemesek más megyében fekvő hasonló birtokait illeti, ha ezeknek használatát és régtől fogva való birtoklását kell majd iratokkal megerősíteni, a megye közönsége nem kételkedik abban, hogy Őfelsége parancsának köteles és állhatatos hűséggel való kihirdetése után az érintettek annak rendje s módja szerint igazolni fogják azt a nevezett bizottság előtt. A levél zárásaként jókívánságaikat tolmácsolják az uralkodónak. 538. (V. 291-292.) A vármegye közönségének levele az újszerzeményi bizottsághoz: Jelzik, hogy megkapták Őfelsége parancsát, amelyben arról értekezik, hogy az általa megbízott bizottság napirendre fogja tűzni az újszerzeményi javak feletti jogok felülvizsgálatát. Úgy döntöttek, hogy annak a levélnek a másolatát, amellyel Őfelségét ezügyben informálták, csatoltan elküldik a bizottságnak is. Remélik, hogy a bizottság a kapott információkkal megelég- 164
