Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)
IV. Acélgyáriak a megtorlás gépezetében - IV. 1. A bosszú
ták.500 Szembetűnő a megyei rendőrfőkapitány félinformáltsága. A dokumentumok tanúsága szerint a rendőrség tudtával illetve közreműködésével történt minden, mégis egyéni akciók sorát fedezhetjük fel az eseményekben. Nincs szó hivatalos őrizetbe vételről, a két férfit csellel fogták le olyanok, akik ismerték őket. Hadadyt és Hargitayt lakásukról az acélgyárba csalták azzal, hogy parancsnoktársuk hívja őket. A Budapestre szállításukkal megbízottak biztosak lehettek benne, hogy ott a statáriális bíróság fegyverrejtegetésért halálos ítéleteket hoz majd. De nekik még ez sem volt elég. Megve- retésük és kivégzésük mögött egyéni indulatokat fedezhetünk fel. Az eredetileg „Hadady és tsai" címet viselő vizsgálati dosszié halálukról csupán ennyit közöl: „Hadady Rudolf [...] A vizsgálat ideje alatt megállapítottam, hogy a nevezett 1956. december közepén őrizetbe került szökést kísérelt meg, és szökés közben semmisítették őt meg. Hargitay Lajos [...] 1956 decemberében ő is őrizetbe került, s mivel szökést kísérelt meg, megsemmisítették őt. A fentiek alapján tekintettel arra, hogy megsemmisítésüket dokumentálni tudtam, így ügyükben a nyomozást megszüntetem. Eredeti dokumentáció megtalálható a dosszié borítólapjában."501 A boncolási jegyzőkönyv egyértelművé teszi, hogy szó sem lehetett szökési kísérletről. A rendőrség egyszerűen nem tartotta érdemesnek kivizsgálni egy kettős gyilkosság ügyét. Az ügy a bíróság előtt már a „Magos és tsai" címet viselte. Ha a két nemzetőr neve fel is merül a vallomásokban, hollétükről, halálukról nem esik szó. Szinte érezni lehet a tudatos hallgatást, melyben a Nógrád megyei rendőrség cinkosa volt az elkövetőknek. A bosz- szú szelleme velük szemben nyilvánult meg a legdrasztikusabban, de nem csak őket érte el. A nemzetőrség fiatal tagjait is durva atrocitások érték elfogatásuk idején. A fegyverek elrejtéséért 1957. április 12-én vették őrizetbe őket. Megint nem rendes rendőrségi akcióról van szó: „Kinyitottam az ajtót - emlékezik Ponyi József - és szembe találtam magam N. Gy.-vel és M. K.-val. Közölték, hogy 500 „Folyó hó 13-án 7 óra 30 perckor Hugyag község határában az Ipoly-parton két ismeretlen hullát találtak, mindkettőn több lövést találtak. A hullák kilétének a megállapítása jelenleg ismeretlen, mert semmiféle papírt és okmányt náluk találni nem lehetett, mert a tettes a helyszínen a hulláknál az összes okmányt elégette. A két hullát az Ipolyba vonszolta be, akik a bokorban felakadtak. A tettesek megállapítása folyamatban van." Szabó István rendőr őrnagy 1956. december 14-ei jelentése. Á. Varga - Pásztor 2002, 480. p. Halotti anyakönyvi kivonataikat utólagosan, csak 1957. szeptember 4-én készítették el. Ld. uo. 474-477. p. 501 Határozat a nyomozás befejezéséről. Salgótarján, 1957. szeptember 6. NML XXV. 4. c) B 700/1957., V-dosszié, 338. p. „Dokumentáció" alatt lehet, hogy az üres, „Halotti akvi kivonat" feliratú borítékra gondol. Uo. 345. p. 121
