Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)

II. Acélgyáriak 1956 forradalma előtt

A Salgótarjáni Acélárugyár igen régi, patinás üzeme Magyarországnak. Elődjét, a Salgótarjáni Vasfinomító Társulatot 1868-ban alapították a komoly kohászati hagyományokkal rendelkező vidék nyersvastermelését feldolgozandó, a községtől északra, a Salgó-patak mocsaras, ingoványos és igencsak keskeny völgyében.3 1881-től mint részvénytársaság működött, egyesítve a rimamurányi és a salgótarjáni vasműveket. A Rimamurány-salgótarjáni Vasmű Részvénytársaságon belül született meg a Salgótarjáni Acélgyár 1889-ben, miután Thomas-kemencék munkába állításával bevezették a folytacélgyártást. Ekkor rögzült a munkamegosztás: Ózdé a nyersvasterme- lés, Salgótarjáné az acélgyártás.4 A két üzem együttműködése a részvény- társaság 1945-ös felbomlása után is szoros maradt, hiszen az Ózdon megtermelt nyersvasat Salgótarjánban tudták feldolgozni.

Az első világháború vége nemcsak a birtokai jó részét elvesztő részvény- társaság életében hozott nagy törést, de az acélgyárban dolgozó munkások hangulata is „egyre szomorúbb és elkeseredettebb lett". 1918 júniusában a szakszervezet vezetésével sztrájk robbant ki. Az elégedetlen munkások „az új kórház térségében (a zsidótemető és a közeli erdőkben)" lévő sztrájktanyán gyülekeztek.5 A tanácsköztársaság kikiáltása után, 1919. április 11-én az acélgyárban háromfős direktórium és héttagú „gyári ellenőrző munkás- tanács" alakult, hét póttaggal. Kineveztek még egy négyfős fegyelmi és jóléti bizottságot, egy lakásügyi biztost;6 egy tagot pedig delegáltak a „Rima" központi ellenőrző munkástanácsába. Munkástanácsnak nevezték, hiszen a dolgozó nép vette birtokba az üzemet, tagjai közt mégis találunk főmérnököt, mérnököt, művezetőt és mestert is.7

Azonban már 1919-ben úgy tűnt, az acélgyáriak óvatosabban reagáltak a változásokra a salgótarjáni szénmedence bányászainál. Egy, az ebből „az időből származó katonai jelentés szerint az acélgyárban 2000 munkásból 600 kommunista elvekre hajló, a 4000 bányászból csupán 200 a feltétlenül megbízható."8 Tehát a kommunista eszmék gyorsabban terjedtek a bányászok körében, míg a gyári munkásság - ha ki is használta a tanácsköztársaság nyújtotta lehetőségeket - ideológiailag kevésbé azonosult vele.

II. Acélgyáriak 1956 forradalma előtt

3 Szvircsek 1993,18. p.

4 LlZSNYÁNSZKY 1968,15., 69-70. p.

5 Uo. 109. p.

6 A lakásügy, úgy tűnik, örök problémája a tarjániaknak. 1956-ban is sokat cikkeznek róla a Tarjám Acél című acélgyári lapban.

7 LlZSNYÁNSZKY 1968,113. p.

8 Uo. 112. p.

12