Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)
III. 5. Erőviszonyok és legitimációs küzdelmek novemberben és december elején
beszámolt neki... és az első kérdése Czottnernak az volt, hogy »és dolgoznak már?«. Nem az, hogy hány sebesült van... [...] Nyugodtan írja meg - mondta Mándoki Andor -, még nem hallotta senkitől, mert senki sem értékelte így 1956-ot; ez az én elméletem, hivatkozhat arra, hogy én, mint a gyár igazgatója úgy értékelem, hogy az 1956-os forradalmat a világ legnagyobb méretű sztrájkjának lehet nevezni. Egy egész ország egységesen sztrájkolt. Anélkül, hogy egyáltalán összebeszéltek volna. A hatalmat, legyen az kapitalista hatalom, legyen az kommunista hatalom, egyetlenegy dologgal lehet fegyver nélkül térdre kényszeríteni, és az a sztrájk. Ha az emberek komolyan veszik. Akkor meghalt a kapitalista hatalom is, és meghalt a rohadt kommunista hatalom is. Ez volt a fő probléma, hogy dolgoznak az emberek, vagy nem dolgoznak. És nagyon szép, nagyon jó dolog annak a pár hősnek, akik életüket adták ezért az egészért, de nem ők voltak a főszereplői. Ettől féltek, nem attól az egy-két szerencsétlen fiatalembertől féltek, akiknek volt egy-két elöltöltős puskája. A munkásoktól... rettegtek. Jó példa erre a Czott- ner, amit meséltem. Meghal kétszáz ember, eldördül a sortűz, és első kérdése, hogy »dolgoznak már az emberek?«, ettől rettegtek. [...] '56-nak ez a nagyobb jelentősége, mint, hogy meghalt... még egyszer hangsúlyozom, hogy nagyon nagy áldozat, és borzasztóan hősies dolog", de nem az volt a legfontosabb. A sztrájk tehát a legfontosabb fegyver volt a munkásság kezében, igaz, kétélű fegyver: „... a sztrájkot azért lehetett olyan sokáig fenntartani, mert fizették az embereket. [...] Igen ám, de az nyilvánvaló volt, hogy egy ilyen sztrájkot finanszírozni kellett. Hiteleket kellett fölvenni. Testvéri segítség. A sztrájk egy idő után a jövő felélése volt. Kellett visszafizetni e testvéreknek."386 Először november 3-án, a forradalom győzelmébe vetett remény okán döntött úgy a munkástanács, az ország sok más tanácsával egyetemben,387 hogy hétfőn, azaz 5-én felveszik a teljes munkát. Ez a szovjet beavatkozás miatt elmaradt, de november 7-én az „igazgatói tanács [...] Javaslattal fordul a munkástanács felé. 1. Javasolja a sztrájk megszüntetését és november 9-ével a munka beindítását."388 A vezetők, valószínűleg nagyobb rálátással bírva, és talán a felelősségre vonástól is jobban tartva, lemondanak a küzdelemről. A dolgozók azonban nem így gondolják. „November 8-án, amikor leálltak az üzemben a munkával - írja Magos Béla -, a hideghengerműben beszéltem a munkásokkal, kb. 20-25 fővel, kérdeztem, hogy miért álltak le, mire az egyik munkás felemelt 386 interjúm MÁNDOKI Andorral. Budapest, 2008. június 30., 17. min. 387 például Miskolcon. FÖLDVÁRI 2011, 234. és 245-246. p. 388 Az igazgatói tanács 1956. november 7-ei ülésének jegyzőkönyve. Közli: Á. VARGA - PÁSZTOR 2001, 295. p. 95
