Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)
III. 5. Erőviszonyok és legitimációs küzdelmek novemberben és december elején
vissza".380 A legkézzelfoghatóbb követelése volt ez a forradalomnak, de tudjuk, hogy az országosan nagyon egyező módon megfogalmazott követelések jó része a munkásság kívánságait fejezte ki. Többször tartottak nagygyűlést „a drótgyárban, ahol a gyár összes dolgozói összegyűltek, és ott ismertette a határozatokat és tájékoztatta a dolgozókat az eseményekről. A gyűlést Trezsnyik Ferenc nyitotta meg, és Erdődi mindig átvette a szót, beszélt a sztrájk fenntartásáról, a szovjet csapatok kivonásáról."381 Erdődi Kálmán, a munkástanács igazgatói tanácsának tagja Mándoki megérkezéséig az igazgatói funkciókat is ellátta. A sztrájkban az üzem munkásai, vezető beosztású alkalmazottai, a munkástanács tagjai mind egyetértettek. Ezt a széles körű egyetértést fejezték ki Trezsnyik többek által idézett szavai: „Őt ugyan akár keresztül is lőhetik, de a 4 ezer embert nem fogják keresztüllőni."382 Kiérződik a gyűlölködés a róla írt jelentésben, mely közli, hogy „szinte naponként jelent meg az üzemében zsebre dugott kezekkel, nagyképűen, maga mögött érezte a 4000 dolgozót, lelkesítette barátait, híreket hozott és szónokolt".383 De nem csak a gyáron belül volt egyetértés a sztrájk kérdésében! „... egy alkalommal más üzemek küldöttei is voltak a gyűlésen, és ez alkalommal arról beszélt [Erdődi Kálmán], ő is és a többi vezető, hogy minket azzal vádolnak, hogy dolgozunk, pedig nem dolgozunk, mi is kitartunk más üzemek mellett."384 Téma volt ez természetesen a megyei lapnál is: egyik cikkírója, Miklós Dezső vallotta, hogy „az acélgyáriak és a másik üzem is fel voltak háborodva az zagyvapálfalvi üveggyár üzemeltetésén, hogy ott miért nem sztrájkolnak. Linalik [helyesen Mlinarik] azt mondotta, kellene ezzel a kérdéssel foglalkozni..." A sztrájk tehát 1956-ban a becsület dolga volt. Mándoki Andor, az acélgyár igazgatója egyenesen a sztrájkot tartja 1956 kulcskérdésének: „Nagyon érdekes például a Jakabról: Félelmetes dolgok vannak.... Ő volt a megyei párttitkár. Mikor eldördült a sortűz [december 8- án], fölhívta a pesti [minisztériumot]... Czottner volt az egyik KB-tag,385 és 380 Szabó Frigyes tanúvallomása. 1957. július 6. NML XXV. 4. c) B 520/1957., V-dosz- szié, 17. p. 381 Szilágyi Pál tanúvallomása. Salgótarján, 1957. augusztus 9., 19. p. NML XXV. 4. c) B 473/1957. 382 Szőllős Béla tanúvallomása. 1957. július 6. NML XXV. 4. c. B 520/1957., V-dosz- szié, 35. p. 383 Kovács József 10, alapszervi párttitkár: Jelentés a huzalműtől. NML XXXV. 61. r) 114., 130. p. 384 Szilágyi Pál tanúvallomása. Salgótarján, 1957. augusztus 9., 20. p. XXV. 4. c) B 473/1957. 385 Pontosabban az MDP KV tagja (1954-1956). Czottner Sándor (1903-1980) géplakatos, kohómunkás, 1950 és 1956 között szénbányászati, illetve bánya- és energiaügyi miniszter, http://www.geocities.com/allamszocializmus/c.htm . 94
