Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)

III. 5. Erőviszonyok és legitimációs küzdelmek novemberben és december elején

sztrájk a politikai mozgalom tömegtámogatottságát kifejező eszköze a nyo­másgyakorlásnak. A sztrájkot nem kellett szervezni, adta magát: az október 27-ei, szombati szobordöntés után hétfőn nem dolgozni, hanem munkástanácsot választani jöttek össze az acélgyári munkások. Tudták azonban azt is, hogy a sztrájk több mint soron kívüli szünidő. A munkástanács megválasztása után hatá­rozott szándékkal nem vették fel a munkát. „A munkások nem akartak dol­gozni. Ezzel akarták kikényszeríteni az engedményeket."376 A bejárók egy jó része valószínűleg nem is tudott volna bejutni a gyárba, lehettek olyanok, akik csupán élvezték a „szabadságot", megint mások saját falujukban tevékenykedtek, mint például a motorkezelő Molnár Gáspár, aki Litkén vállalta a nemzetőrség parancsnokságát.377 A dolgozók nagy része, főleg akik közel laktak, bejártak a gyárba. Már csak a társaság és a hírek kedvéért is. „... csak kártyáztak és szórakoztak, privát munkákat csináltak a dolgozók. A rengeteg anyagot magáncélra, ródli és egyéb más tárgyak ké­szítésére használták fel. Ez ellen nem volt semmi kifogása Erdődinek, de egy vezetőnek sem, sőt engedélyeztek ilyen munkát" - állította az elfogulat­lannak nem nevezhető tanú.378 Az efféle kihágások jó okot szolgáltathattak utóbb a sztrájk eredeti szándékának megkérdőjelezéséhez, de egymagukban nem magyarázhatják meg a dolgozók sztrájkban való hosszas kitartását. Segítette a sztrájkolókat a sztrájkjog is, amennyiben „a sztrájkot azért le­hetett olyan sokáig fenntartani, mert fizették az embereket. Az emberek megkapták a fizetésüket. Egy kapitalista világban ugye nem fizetik az em­bereket, egy idő után kimerülnek, és az emberek csak megtörnek és elmen­nek dolgozni. Itt is lehetett volna ezt csinálni, de valamiért nem akarták. Ez is egy érdekes, kutatásra váró feladat. Fizettek. Az állam. A sztrájk alatt be­mentek az emberek, és kaptak fizetést. Ez egy fizetett sztrájk volt. Kaptak fi­zetést az emberek."379 A munkások sztrájkját tehát a munkástanács is elfogadta, illetve szorgal­mazta. A dróthúzó Trezsnyik Ferenc, a nagyüzemi munkástanács elnökhe­lyettese „kijelentette a gyűlésen, hogy addig nem dolgoznak, míg az oro­szok ki nem mennek, ahogy bejöttek üres tarisznyával, úgy menjenek is 376 Interjúm MÁNDOKI Andorral. Budapest, 2008. június 30., 15. min. 377 Á. Varga 1996, 266. p. 378 Szilágyi Pál tanúvallomása. Salgótarján, 1957. augusztus 9., 20. p. NML XXV. 4. c) B 473/1957. 379 Interjúm MÁNDOKI Andorral. Budapest, 2008. június 30., 17. min. E sztrájkjognak dokumentumát nem találtam. Valószínűbbnek tűnik, hogy a munkástanács jó­voltából kaphattak a sztrájkoló munkások fizetést. Ld. Erdődi vallomását a no­vember 17. utáni napokról: „Mondottam, hogy aki nem jár be, az nem kaphat fi­zetést." Rendőrségi kihallgatás, 3. p. NML XXV. 4. c) B 473/1957. 93

Next

/
Thumbnails
Contents