Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)
III. 4. A forradalom fegyveres testületei
re.358 Miért lenne szükség ott vérdíjra, ahol a karhatalmista szabadon járhatott be a gyár területére?! A „pártos" tanúk vallották azt is, hogy nemcsak a Hadady-Hargitay-féle „rohambrigád", de a Hárs-őrség is korlátozta a kommunisták gyárba való belépését. Hárs László ugyanis „egyes kommunistáktól a gyári belépőjüket elszedette".359 Vincze László azonban nem emlékezett olyan utasításra, „hogy a korábban leváltott vezetőket nem lehet beengedni a gyárba".360 Ezt Fehér Gyula iménti vallomása is alátámasztja. Küzdeni a szimbólumok fegyverével is lehet. Gaál László egykori karhatalmista büszkén meséli, hogy amikor „dúlt az ellenforradalom", valami olyat akart tenni, „amit barát és ellenség egyaránt észrevesz". így folytatja: „Vass Andrással megbeszéltem, hogy kitűzöm az acélgyár kéményére a vörös zászlót. Vastag kendervásznat áztattunk be vörös festékbe, mert úgy ítéltük meg, hogy a vékony selyem a nagy hőségtől percek alatt hamuvá ég. Otthon késő este elbúcsúztam a családtól és elindultam a gyárba. Az acélgyárat körös-körül ellenforradalmi gyárőrség vigyázta. [...] Elindultam felfelé a 75 méter magas kéményre. Öreg kémény - most volt 100 éves. A kapaszkodók egyike-másika kilazult. Verejtékeztem. Két okból is. Egyrészt melegített az éppen üzemelő kémény, másrészt olyan fegyveresek álltak alattam, akiket nem a párt állított arra a posztra. Olcsó volt akkor az ember élete. Kitűztem a zászlót, és még azon az éjjelen elmentem Jakab elvtárshoz: jöjjön, nézze, vörös zászló lobog az acélgyár fölött. Együtt mentünk ki a gyárhoz. A szívünk hangosan vert, és néztük a zászlót. Jelkép volt ez akkor. Hirdette, hogy minket nem győzött le az ellenforradalom."361 Ez a mese több sebből is vérzik. Amikor „dúlt az ellenforradalom", biztos, hogy senki sem tűzött zászlót a kéményre. Sem trikolórt, sem vöröset. Semmilyen írott forrás nem említi, az események résztvevői nem emlékeznek rá, illetve kifejezetten cáfolják.362 Jakab elvtársnak sem valószínű, hogy bármi ilyesmit mutogattak volna, hiszen ideje nagy részét Csehszlovákiában töltötte. 1956 októberében, novemberében a kommunistáknak kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, mintsem hogy zászlókat tűzzenek ki az „ellenforradalom melegágyának" számító acélgyárban. Az évek alatt fanatizált 358 Berecz 1986, 326. p. 359 Hegyes Ferenc tanúvallomása. Salgótarján, 1957. augusztus 3. NML XXV. 4. c) B 700/1957., V-dosszié, 146. p. 360 Vincze László vallomása. Tárgyalási jegyzőkönyv, Balassagyarmat, 1958. február 14., 79. p. NML XXV. 4. c) B 700/1957. 361 Berecz 1986,330-331. p. 362 „Vörös zászló sehol nem volt az egész városban. Decemberben már elképzelhető, de az acélgyárban biztos nem volt, az acélgyári kéményen biztos nem volt." Interjúm PONYI Gyulával. Budapest, 2012. július 12., 49. min. 88