Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)
III. 4. A forradalom fegyveres testületei
szállnak a karhatalmistákkal, e szándékuknak pedig minden bizonnyal anti- kommunista megszólalásokkal hangot is adtak. Girtllel szemben ugyanis az egyik legfőbb vád az izgatás volt, miután például „a munkásőrség egyik tagját piszkos, mocskos kommunistának, sztálinistának nevezte".334 Mégis, mindezek ellenére cáfolnunk kell a karancslapujtői kivonulás offenzív szándékát. Ezt támasztja alá az is, hogy - bár készültségben és fegyverekben nem volt hiány - végül vérontás nélkül hagyták el a helyszínt. Visszaérve Salgótarjánba, az acélgyárba, hamarosan szembesülnie kellett a nemzetőrségnek a túlerővel. Másnap, november 15-én „a csendes légkört különböző gyanús hangok, zörejek, kiáltások törik meg - emlékezik az akkor tizennyolc esztendős nemzetőr, Ponyi József. - A pihenőkörletünkből páran felugrálva a folyosóra mennek, a kint tartózkodó baj társaktól értesülnek, hogy szovjet páncélos egység közeledik [...] A szolgálatban lévő csoportunknak riadót rendeltek el, s készenlétbe helyeztük magunkat. A legfelsőbb emelet ablakaiba, az épület mindkét szárnyába egy-egy golyószórót telepítettünk, valamint - azt nem tudom megmondani, hogy honnan, kinek az ötlete volt - több benzinesüveg, úgynevezett »Molotov-koktél« került elő. [...] Szakaszparancsnokaink velünk az emeleten, magasabb parancsnokaink az irodaépület földszintjén, a főbejárati kapunál várakoztak. Az épülettől mintegy ötven méter távolságban az elöl haladó bogárhátú páncélos monstrum megállt, nyilván az ezt követő katonai járművek is, mert hirtelen megszűnt a dübörgő hangjuk. Várakozás itt is, ott is. Pár perc elteltével - legalábbis úgy tűnt - az első páncélos [...] mögül, ezt kikerülve páncélozott autó jelent meg, melyből a legnagyobb meglepetésünkre a megállást követően M. B. [Magos Béla] került elő feltartott kézzel, mögötte egy szovjet tiszt. M. B. hangosan kiabált: »Bajtársak, gyerekeim, ne lőjetek, tárgyalni kell!« Az események gyorsan peregtek. H. R. [Hadady Rudolf] és H. L. [Hargitay Lajos] parancsnokaink M. B. és a szovjet katonatiszt elé kimentek. Pár szót váltottak [...], majd a szovjet tiszt visszament egységéhez, utasítást adott a páncélosnak, amely harcállást foglalt el. Az irodaépület mindkét szárnya alá egy-egy páncélos, a főbejárat elé is egy páncélos, s ennek háta mögé kb. 30 méterre szintén egy páncélos foglalta el harcállását, lövegeiket az irodaépületre irányítva. A páncélosok mögött - ha jól emlékszem - öt csapat- szállító katonai gépjármű várakozott. [...] Parancsnokaink [...] a szovjet ka334 Végül az izgatás vádját ejtették, mivel „a vádlottnak a kommunisták ellen gyűlöletre keltő kijelentései szorosan kapcsolódnak a vádlott ellenforradalmi tevékenységéhez, azok az ellenforradalmi csoportban való tevékeny részvétel fogalmával egybe esnek". A Balassagyarmati Megyei Bíróság ítélete, 1957. március 12., 2. és 5. p. NML XXV. 4. c) B 5/1957. 82
