Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)
III. 4. A forradalom fegyveres testületei
tonai parancsnokkal és a páncélozott autóból időközben előbúvó 3-4 pufaj- kás egyénnel egy irodahelyiségbe vonultak tárgyalni."335 Eközben az oroszok sem tétlenkedtek: „... amikor tényleg véglegesen bejöttek - mesélte Széky Miklós -, munkástanácsülés volt, és bejött egy szovjet tiszt tolmáccsal. Kiskatonák bejöttek a tanácsterembe, körülállták minket, géppisztoly ránk, végig a fal mellett. Az őrnagy: adjuk le a fegyvereket! Mindenki mondta, hogy hát itt nincs semmiféle fegyver, legfeljebb bugylibicska. Nem akarta elhinni, de ő tudja, hogy itt amerikai fegyverek vannak. Nagy nehezen elhitte. Kiküldte a katonákat, de ami biztos, az biztos, a tanácsteremmel szemben levő folyosókon a kiskatonák ott álltak a stukkerral, vigyáztak, nehogy valami legyen. A gyári úton minden öt méterre géppiszto- lyos katonák a járdán. Végig az acélgyári úton a tankok meg a páncélozott járművek ott álltak."336 A munkástanácsnál tehát nem találtak fegyvereket, viszont a nemzetőrséget lefegyverezték. „F. Gy. [Fancsik György] szakaszparancsnokunk - meséli Ponyi József - felháborodott hangon közölte velünk, hogy az egyeztetés-megállapodás értelmében fegyveres csoportunk megszűnt, fegyvereinket a fegyverviselési engedéllyel együtt le kell adnunk."337 A „felsorakozott harckocsik és lövészek mellett az őrség puskái a kapu elé lettek letéve, ahonnan a katonák elvitték".338 „Az összeszedett fegyvereket a főbejárati portára lehordva Csokival [Márton Imre]339 ketten adogattuk fel egy páncélozott autóra. Felpakolás előtt ellenőriztük a tárakat, és Csoki kezdeményezésére az ütőszegeket kicsempésztük, és a két golyószóróból az adogatópofákat is kivettük. A fegyvereket a szovjet katonák vették át. [...] fiatal, mongolképű, magunkfajta korúak voltak."340 Jecsmenik Andort, a nagybátonyi bányászok nemzetőrparancsnokát az előző napon tartóztatják le a bevonuló szovjetek, miközben a rendőri állományt is lefegyverzik.341 A Hadady-Hargitay-csoport feloszlatásával pedig a salgótarjáni nemzetőrség utolsó egysége is megszűnt létezni, noha letartóztatásra itt még nem kerül sor. A forradalomnak november 15-től nincs fegyveres alakulata. A városban a szovjet városparancsnokság, Salupin alezredes veszi át a teljhatalmat. „... azt az őrséget, amelyiknek én is tagja voltam - vallotta Girtl Emília -, lefegyverezték és feloszlatták. Én ekkor átmentem a másik őrségbe, és rajtam kívül még mások is átmentek, és abban teljesítettünk őrszolgálatot a 335 Ponyi József: Memoár '56. Kézirat, 2. p. 336 Interjúm SZÉKY Miklóssal. Salgótarján, 2008. július 3., 12-14. min. 337 Ponyi József: Memoár '56. Kézirat, 2. p. 338 Dr. Magos Béla feljegyzése, 6. p. 339 Bihon Győző vallomása. Salgótarján, 1957. augusztus 30., 6. p. NML XXV. 4. c) B 700/1957., V-dosszié, 212. p. 340 Ponyi József: Memoár '56. Kézirat, 3. p. 341 Á. Varga 1996,31. p. 83
