Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)
III. 4. A forradalom fegyveres testületei
zetésével a hajnali órákban megszállják a megyetanács épületét, elzavarják a nemzeti bizottság ott tartózkodó tagjait. Megalakul a Nógrád Megyei Ideiglenes Munkás-Paraszt Forradalmi Tanács Mrázik János elnökletével.305 Árvái - most már nyilvánvalóan az újjáalakuló hatalom mögé állva - november 8-án, csütörtökön elrendelte, hogy a város minden üzemi őrségének parancsnoka tegyen jelentést a kezükben lévő fegyverekről és lőszerkészletekről.306 Az acélgyári nemzetőröktől ezután „november 10-én Hadadynak az utasítására én [Márton István] és Mede Lajos lejöttünk a megyei tanácsra Árváihoz, aki nekünk a meglévő fegyvereket kiadta. [...] Mi ekkor leadtunk 1 golyószórót, több sorozatlőfegyvert és több szálfegyvert."307 A fegyverzet egy részének leadása azt jelezte, hogy a nemzetőrség az új hatalom látszólagos elfogadására kényszerült. Két másik golyószóró megtartása308 viszont mutatja, hogy nem mondtak le végleg az ellenállásról. November 11-én a Karhatalmi Parancsnokság felhívásban rendeli el a lakosságnál lévő fegyverek beszolgáltatását, közli, hogy a november 6. előtt kiadott fegyverviselési engedélyeket érvénytelennek tekinti, és korlátozza az éjszakai kijárást 309 A karhatalom nyeregben érzi magát, lépésről lépésre korlátozza más rend- fenntartó erők mozgásterét. A másnapi acélgyári munkástanácsülés jegyzőkönyve szerint azonban a tagok kétkedve figyelték annak a hatalomnak a térnyerését, mely „távolról sem választás útján, hanem lefegyverzéssel"310 váltotta a nemzeti bizottságot a megyei tanácson. A következő napon sor is kerül az első incidensre karhatalmisták és nemzetőrök között. November 13-án, kedden, az acélgyári munkástanács szervezésében széles körű megyei szintű egyeztetésre került sor, melyen 305 A továbbiakban: Mrázik-féle tanács. Á. VARGA 1996, 28. p. A tanács megalakulásának pontos dátuma vitatott. Ld. uo. 306 Á. Varga 1996,29. p. 307 Márton István terhelt vallomása. Salgótarján, 1957. szeptember 4. NML XXV. 4. c) B 700/1957., V-dosszié, 229. p. Ennek némileg ellentmond az acélgyári munkás- tanács november 8-ai megbízólevele, mely „a gyári őrség fegyverállományából a főosztály részére húsz darab puska, három darab géppisztoly, két darab golyószóró" átadásáról rendelkezik. Közli: Á. Varga - Pásztor 2001, 316. p. Ha igaz, hogy összesen két golyószórója volt a nemzetőrségnek (ld. Girtl Emília gyanúsított vallomása, Salgótarján, 1956. december 21. NML XXV. 4. c) B 5/1957.), valószínű, hogy Márton előadásának megfelelően csak az egyiket adták át Árvainak. Érdemes megfigyelni, hogy Magos a gyári őrséget nevezi a golyószórók tulajdonosának, tehát nem tesz különbséget gyár- és nemzetőrség közt! 308 E golyószórók majd a karancslapujtői akciónál és az oroszok Salgótarjánba érkezésekor kerülnek elő. 309 A. Varga - Pásztor 2001,352-353. p. 310 Az acélgyári munkástanács 1956. november 12-ei ülésének jegyzőkönyve. Uo. 359-360. p. 76
