Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)

III. 4. A forradalom fegyveres testületei

„A csoport az acélárugyárban az újonnan épült nagyiroda első emeletén lévő tanácsteremben székelt, és mellette, egy szobában volt fegyverrak- tár."292

Az őrség élelmezését Bihon Győző intézte Trezsnyik vagy Hargitay megbízásából. „Én - vallotta Bihon - minden esetben kaptam egy csekket, és az őrség parancsnoka utasítására azt vásároltam meg, amit ő mondott, vagy ha pl. vajat kapni nem lehetett, akkor lekvárt vagy szalonnát kellett venni az én belátásom szerint, de az őáltala mondott keretet [...] soha nem léptem túl."293 Később az élelmezést „az őrség raktárosa, Czigler vette át",294 az élelem kiosztása pedig már Mede Lajos feladata volt.295 „Amíg 2 és fél hónapig igazgatói titkár voltam - vallott Bihon kb. 20 000 forintot költöttem el az őrség élelmezésére az igazgatói reprezentatív alapból. Erre az élelmezési kiadásokra a munkástanácstól kaptam írásbeli megbízást." Valószínűsíthetjük, hogy a gyárőrséget és a nemzetőrséget egyazon igazgatói alapból, egyazon munkástanácsi megbízásból élelmezték. Annak ellenére, hogy a nemzetőrség nem a gyár védelmét látta el, hanem a megyei rendőrkapitányság kötelékébe tartozott, az acélgyár vállalta élelmezését, sőt főhadiszállást is biztosított neki. Az acélárugyár tehát munkástanácsi és igazgatói szinten kiállt a forradalom fegyveres testületé mellett.

B) November 4. és 15. között A karhatalom megszervezi se

„Karancslapujtőn egész idő alatt működött a pártszervezet, és a vörös zászló kint volt a pártszervezet épületén. Mindjárt az októberi események után alakult egy 60 fős munkásőrség a munkáshatalom megvédésére."296

Még október 24-én „a kommunistákból gyárőrséget szerveztünk - meséli harminc évvel később Gaál László munkásőr. - Felfegyverkeztünk. Csak kispuskákat tudtunk ugyan szerezni, de fegyver volt, és a mi kezünkben volt. Nem sokáig. Amit mi tudtunk, arra az ellenség is rájött: a hatalom birtoklásához minél több posztot el kell foglalni. Megalakították a maguk fegyveres gyárőrségét, és minket lefegyvereztek, elűztek. [...]- Emlékszik még, kik védték a salgótarjáni pártbizottság épületét?

292 Bencsik Zoltán vallomása. Salgótarján, 1957. július 31., 1. p. NML XXV. 4. c) B 700/1957., V-dosszié, 163. p.

293 Bihon Győző vallomása. Salgótarján, 1957. augusztus 30., 6. p. Uo. 212. p.

294 Bihon Győző vallomása. Tárgyalási jegyzőkönyv, Balassagyarmat, 1958. február

10., 18. p. Uo.

295 Kukéi Ferenc vallomása. Uo. 20. p.

296 Kovács László rendőr hadnagy tanúvallomása. Tárgyalási jegyzőkönyv, Balassagyarmat, 1957. február 28., 5. p. NML XXV. 4. c) B 5/1957.

73