Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)

III. 4. A forradalom fegyveres testületei

— Azt nem lehet elfelejteni. Az acélgyárból voltunk valamennyien. Varga Emil volt a parancsnokunk. O az öntödéből jött. Fájd Károly volt a helyettese. Ott volt Tóth János, Tóth Pál, Mikula István, aztán velem együtt hárman a hengerműből. A rendőrségtől kaptunk géppisztolyokat és három láda kézigránátot. Ott voltunk november 4-éig, a szovjet csapatok megérkezéséig.

— Az ellenforradalom fegyveresei nem kísérelték meg a pártház elfoglalását?

— Nem merték."297

Salgótarjánban tehát a párthű kommunisták visszavonultak ugyan, berendezkedtek a pártház védelmére, az acélgyári kommunista gyárőrség megszűnt létezni, de a hatalom megtartásáról nem mondtak le végleg.

„1956. november 3-án a salgótarjáni bányászokból és a salgótarjáni partizántagozatból egy fegyveres csoportot szerveztem, aminek a feladata az volt, hogy a Nógrád megyei ellenforradalmárokat felszámolja."298

„... mint a salgótarjáni fegyveres munkásőrségnek a tagja teljesítettem szolgálatot az ellenforradalom idején abban a csoportban, melynek feladata volt, hogy az ellenforradalmárokat Salgótarjánban megakadályozzuk a vérengzésben és terrorcselekmények végrehajtásában, valamint nem engedjük be városunkba a Budapestről kiszivárgott és idejönni szándékozó ellenforradalmárokat. Mint ilyen, 1956. október 24-én fegyvert kaptam a megyei rendőrségtől, rendes engedéllyel. 1956. november első napjaiban, a pontos dátumra már nem emlékszem, azt a feladatot kapta csoportunk, hogy menjen a megyei tanács épületébe, és ott a munkás-paraszt forradalmi tanács őrzésére. A megyei tanács épületében kb. egy hétig teljesítettem szolgálatot. Ezután következett be az, hogy Girtl Emília egy fegyveres csoporttal odajött és bennünket lefegyvereztek azzal, hogy tovább ők fognak ott őrséget adni mint ellenforradalmárok, és hogy Salgótarjánban a fehérterrort meg tudják valósítani."299

Utólag, mikor meggyőződtek arról, hogy a kommunista-ellenes erők el lettek taposva, már állhatatosságról, bátor kiállásról, aktív szervezőmunkáról mesélnek a régi-új karhatalmisták. Más képet kapunk azonban, ha visz- szapörgetjük a november 4. előtti eseményeket. Mint arról már szóltunk, október 29-én több ÁVH-s tiszt, a megyei párttitkárral együtt, Csehszlovákiába menekült. A karhatalmisták másik része szülőfalujába vonult vissza, hogy ott várja ki az események alakulását. így válik Karancslapujtő és talán

297 Berecz 1986, 325. p.

298 Mede József (1918) tanúvallomása. Tanúkihallgatási jegyzőkönyv, Salgótarján, 1957. augusztus 20., 1. p. NML XXV. 4. c) B 700/1957., V-dosszié, 47. p.

299 Simkó István tanúvallomása. Salgótarján, 1956. december 19. NML XXV. 4. c) B 5/1957.

74