Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)

III. 3. Az acélgyári munkástanács megválasztása – október 29.

Lehet, hogy nem voltak feszültségtől mentesek e választások, de az is tény, hogy senkinek sem esett bántódása. Négy hónappal későbbi vallomásában a huzalmű kommunista részlegvezetője160 az üzem egy dolgozója ellen szól, aki határozottan személycserékre buzdította az összegyűlt munkásokat az üzemi gyűlésen: „Csizmadia Mihály [...] 1956. október 29-én a dróthúzóban felszólalt [...]: »Munkatársak, magyarok, elárultak bennünket: Sólya János, Bérezésnek a titkára letelefonált az ávóra szombaton délelőtt, hogy várjanak bennünket, és még azt is megmondotta, hogy ki viszi a zászlót. Ilyen emberek nem vezethetnek bennünket, kifele a gyárból velük!«"161 Valóban, a vezetők leváltásának kérdése - akár ilyen indulatos felszólalásokban - a későbbiekben is felmerült, arról azonban senki sem számolt be, hogy tettlegességre került volna sor. Hogy valóban voltak-e előre megírt listák a leváltandó személyekről, sosem fogjuk megtudni. A forradalom leverését követő vádaskodásnak egyik visszatérő figurája, a feketelistákat készítő „ellenforradalmár" minden bizonnyal csak egy hangzatos toposz a kommunisták önigazoló vallomásaiban.

Lehet, hogy a rátermettebb forradalmárok aznap reggel győzködték a szavazó munkásokat jelöltjeik érdemeiről, de biztosak lehetünk abban is, hogy a nagy többség támogató magatartása nélkül nem érhettek volna célt e forradalmi kezdeményezések. Azt hiszem, mindez nem róható fel a harmadik napját élő acélgyári forradalomnak.

Azonban, hogy lássuk a kibontakozás igen szép példáját is, nézzük meg annak az üzemnek a munkástanács-választását, amelynek fennmaradt az eredeti - bár igen rövid - jegyzőkönyve! Míg az üzemek többségében „szótöbbséggel",162 azaz élőszóban, közfelkiáltással, kézfeltartással történtek a választások, a központosított irodák esetében mindez másként zajlott. Dolgozói a rajzirodán gyűltek össze, „kb. teljes létszámmal". Feladatukat igen komolyan vették. Elnökséget neveztek ki az ülés levezetésére. Hosszasan megvitatták, milyen rendszer szerint szavazzanak, majd - a jegyzőkönyv tanúsága szerint - titkos szavazással, „minden elvi szempont megadása nélkül, teljes lelkiismereti szabadsággal" döntött az üzem több száz dolgozója.163 Dr. Magos Béla négy hónappal később papírra vetett visszaemlékezé160 „... aztán főnök lett, [...] »Strogoff Mihálynak« is hívták, [...] »Haynaunak« is becézték, [...] sodronygyárban volt részlegvezető." Interjúm AMPLI Árpáddal. Salgótarján, 2008. július 4., 50-53. min.

161 Vágvölgyi Tivadar tanúvallomása, 1957. február 28. NML XXV. 4. c) B 700/1957., V-dosszié, 101. p.

162 1956. október 29-ei jegyzőkönyv „a kormány által elrendelt munkástanácsok megválasztásával kapcsolatban, a központosított irodák tekintetében". Közli: Á. Varga - Pásztor 2001,81-82. p.

163 A többi üzemi gyűlésről még ilyen rövid jegyzőkönyvek sem maradtak fenn, valószínűleg nem is íródtak. Á. VARGA - PÁSZTOR 2001, 81-82. p.

44