Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)
III. Acélgyáriak Salgótarján forradalmában - III. 1. Tájékozódás és véleményformálódás Salgótarjánban és az acélgyárban a forradalom előtt és annak első napjaiban
nek-e a tervezéshez és kivitelezéshez, akik így terveznek? Egy biztos, a saját »zsebtervüket« nagyszerűen, határidő előtt teljesítik." Október 20-án, három nappal a forradalom kitörése előtt az acélgyáriaknál is kezd betelni a pohár. Fehérné, a „Le a takaróval" cikkírója már kétség- beesetten sértegeti a minisztériumot, hátha végre észreveszik a hónapok óta tartó cikkezést az acélgyár helyzetéről:69 „Válasz - hát bizony az egyetlen esetben sem jött. Most vagy ludas a minisztérium, vagy nemtörődöm. De tudtunkkal van egy sajtóosztály is ott, aki foglalkozik azzal, hogy átnézi a napi- és hetilapokat [...] De valóban, ezek szerint még a személyes sértegetésre sem válaszolnak, pedig a dolgozókat nagyon érdekelnék ezek a válaszok. Úgy tudjuk, hogy közülünk, dolgozók közül kerülnek ki a minisztérium dolgozói. Hogy eshetik meg akkor az, hogy pont azoknak nem adnak választ, akik közül elmentek..." „Állami vállalatok a kommunizmusban nem lehettek rossz helyzetben. Ha veszteségesek voltak, akkor az állam kifizette. Az acélgyár nem volt veszteséges. Az acélgyár egy nagyon szerencsés vállalat volt, mert sok lábon állt."70 Termelésében mégis voltak problémák. Okolták ezekért a minisztériumot71 és a gyár vezetését is, főleg Bérezés Henriket.72 Határozottan megnyilvánuló, egyre jobban elmérgesedő elégedetlenségnek lehetünk tanúi az 1956-os év folyamán az acélgyári munkásság körében, melynek a gyári lap, a Tarjáni Acél adott hangot. Október 23-án Pesten kitört a forradalom. A tarjániak természetesen - ha nem is részletesen és teljes hitelességgel, de - értesültek az eseményekről. 69 Fehérné: Le a takaróval. Tarjáni Acél, 1956. október 20., 3. p. 70 Interjúm MÁNDOKI Andorral. Budapest, 2008. június 30., 41. min. 71 A Kohó- és Gépipari Minisztérium felelősségre vonásának jogosságát Mándoki Andor, a gyár egykori műszaki vezérigazgató-helyettese, majd - a forradalom alatt - vezérigazgatója is megerősítette. Ugyanis rossz tervutasítás érkezett a minisztériumtól, minek következtében a GSZ bizonyos termékei hiánycikkek lettek az országban. Ezt korrigálandó a minisztérium egy piacfelmérést készíttetett, ami azonban igen hamis adatokat szolgáltatott, ugyanis „elmentek az eladócégekhez és megkérdezték, hogy mennyien érdeklődtek pl. kapa után. Erre a kereskedők ezt fölírták és ezt összesítették. Igen ám, de az a parasztember, aki elment egyik boltba, ott is fölírták őt, elment a másik boltba, ott is fölírták, elment harmadikba, ott is fölírták. És ebből kijött egy hatalmas méretű igény. Olyan méretű igény, ami abszolút irreális volt. [...] Az acélgyárnak, a kovácsüzemnek olyan feladatot adtak, hogy ezt a nagy mennyiséget le kell gyártani. [...] A trágyavillát kovácsolva nehéz gyártani. Akkor kitaláltak egy olyan technológiát, hogy hegesztették. [...] ezek a hegesztések rosszak voltak, ezek a villák törtek [...] vitték a parasztoknak, hozták vissza, hogy törik a villa." E kis példa jó illusztrálja a központi tervutasításos gazdaságszervezés gyengeségeit. Interjúm MÁNDOKI Andorral. Budapest, 2008. június 30., 44. min. 72 „... akit már eléggé utált a munkásság." Uo. 43. min. 28
