Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)
V. Összegzés
való függetlenségét mi sem mutatja jobban, mint hogy a forradalmárok közt találunk olyan vallásos gondolkodásúakat, mint Kólinkás vagy Steigerwald. Az ideológiamentesség azonban nem jelent programnélküliséget. Határozott, megfogalmazott elképzelések vezették '56 forradalmárait. Az acélgyáriak követelései a munkás-önigazgatás gondolata köré szerveződtek. Ha a személycseréket, a sztrájk kérdését nézzük, láthatjuk, hogy nagyon komolyan vették ezt az elvet a gyakorlatban is. Ehhez párosult egy szociális érzékenység, ami megint nem elvekre irányult, hanem konkrét emberi igényekre, mint a lakásügy rendezése, a normakérdés eltörlése, a munkahely pártsemlegessége. Mindezt az igen pozitív tartalmú „munkás-érzelmű" jelzővel fejezték ki interjúalanyaim, ezzel is hangsúlyozva, hogy nem az ideológia, hanem az ember áll gondolkodásuk előterében. Épp ezért mondhatjuk, hogy nemcsak a szocialista ideológiától maradt független az acélgyári munkásság, de nem vágyott ő a korlátlan kapitalizmus visszaállítására sem. A szavak és szólamok között azonban nehéz eligazodni. A forradalom szereplőinek igazi arcát tetteik mutatták meg. A történések pedig magukért beszélnek. Anélkül, hogy túlzottan általánosító megállapítást tennénk, nem feledve, hogy a személyes mozgatórugókat tökéletesen meg nem ismerhetjük, látva, hogy az indulatok mindenkiben magasra csaptak, bátran kijelenthetjük, hogy Salgótarjánban és az acélgyárban az utóbb „ellenforradalmárnak" bélyegzett személyek emberséges és becsületes módon küzdöttek természetes emberi értékekért, míg ellenlábasaikat elvakította az ideológia, a hatalomvágy. A félelem, az eltompított lelkiismeret gyűlöletet szült, a gyűlölet pedig pusztításban öltött testet. Mi az igazság?! - tesszük fel újra és újra az örök pilátusi kérdést. Dolgozatom nem talált rá szavakba önthető választ, mint ahogy a forradalom résztvevői is csak keresgélték. Ennek ellenére állíthatom: az acélgyári forradalmárok Érte küzdöttek. A forradalom sokszínűségében kirajzolódnak azok a vonalak, amelyek összekapcsolják a forradalmi mozgalom résztvevőit. A mindannyiuk számára fontos emberi értékek, igények, mint a szabadság, az önigazgatás, az emberi méltóság elismerése, a törvényesség, a békesség teszik 1956 forradalmát a XX. század magyar történelmének egyik eligazodási pontjává. A figyelmes olvasó észrevehette, hogy az acélgyári forradalom egyik szereplőjéhez, Hargitay Lajoshoz rokoni szál fűzi e sorok íróját. Hogy a téma- választásnál ez a kötődés is motivált, ne vegye rossz néven tőlem az olvasó! Személyét igyekeztem elfogulatlanul szemlélni. Megnyugtató volt számomra mégis a tapasztalat, hogy nagyapám tiszta lelkiismerettel tehette le a fegyvert november 15-én. 133
