Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)

IV. 3. Az "ellenforradalom" belső (acélgyári) felszámolása

zik az igazságszolgáltatással, őket pusztán munkahelyük pártszervezete bünteti és bélyegzi meg. Az ötvenhárom ember nevét olvasva láthatjuk: az acélgyári forradalomnak nem pusztán az a pár hangadó volt az éltetője, kiknek neveit a perekből megismertük.

Az ügybuzgó kommunisták leváltatják az egyébként közkedvelt Mándo- ki Andor gyárigazgatót is, akinek egyetlen bűne az volt, hogy a munkástanács nevezte ki. Gaál László egykori karhatalmista, majd munkásőr mesélte: „... felmentünk Pestre a nehézipari miniszterhez. Nyíltan megmondtuk neki, hogy nekünk az ellenforradalmat kiszolgáló igazgató nem kell. Van erre a posztra hozzáértőbb, kommunista ember is. Erre azt mondta: ha már ilyen harcos kommunisták vagytok, legalább hoztátok volna el magatokkal a jelölteteket! Kórusban vágtuk rá: itt van! Lengyel István, a Szovjetunióban végzett mérnök, munkásőr valóban ott volt velünk. A miniszter mindjárt ki is nevezte igazgatónak."524 Ampli Árpád elmondja azt is, hogy ez alkalommal munkástanácstagok is voltak a minisztériumnál, nem csak a kommunisták: „Csergő [kohó- és gépipari miniszter] Bérezés mellett mondja, hogy maradjon igazgató. Nem, aztán mondták a munkástanácstagok, hogy nem. Nem nekik van kifogásuk a Bérezés ellen, hanem a dolgozóknak. A dolgozók nem kívánják a Bérezést vissza. Mert akkor nem volt igazgatója a gyárnak. Megbízott igazgatója volt a gyárnak. Azt hiszem, Mándoki volt az [...] Akkor mondja a Csergő: »Akkor ki legyen az igazgató?«, akkor kerestek egy Lengyel Pistát. [...] Osztálytársam volt. Együtt jártunk iskolába. [...] A munkástanácsnak köszönhette Lengyel Pista, hogy igazgató lett."525 Az új igazgató „rendszerhű ember volt..., nem volt rossz ember, nem volt vele semmi gond. [...] Jó gyerek volt, szerény gyerek."526

Tapasztaljuk, hogy az üzemi szinten megvalósuló vizsgálatokat, személyi döntéseket sokszor személyes érdekellentétek motiválják. Az egyik jobban dokumentált téma a rendészet kérdése volt. A Hárs-féle őrséggel szemben persze az ő perében is olvashatunk tanúvallomást: „Az őrségnek az lett volna a feladata, hogy a gyár vagyonvédelmét lássa el, ezt azonban korántsem teljesítette, mert a gyár vagyonát úgy hordták el, mint a Csáki szalmáját ebben az időben."527 A gyári adminisztráció természetesen aprólékos kimutatást készített az eltűnt vagyontárgyakról. A Rákos János készítette kimutatás szerint a nemzetőrség kötszert, mentőládát, kabátokat, sapkákat, kapcá524 Berecz 1986,329. p.

525 Interjúm Ampli Árpáddal. Salgótarján, 2008. július 4. II., 20-22. min.

526 Uo. 32-33. min.

527 Vágvölgyi Tivadar vallomása. Tárgyalási jegyzőkönyv, Balassagyarmat, 1958. február 13., 36. p. NML XXV. 4. c) B 700/1957. A „Csáki szalmája" motívum gyakran visszatér, olvashatjuk egy belső acélgyári propaganda-iratban is. (NML XXXV. 61. r) 114., 82. p. Mutatja ez, hogy csupán egy-két ember hangja érvényesül a gyárban, de a bíróságon is.

127