Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)

III. 5. Erőviszonyok és legitimációs küzdelmek novemberben és december elején

mása szerint ő az anyagbeszerzésről ment tárgyalni Ózdra, amikor Trezs- nyik Ferenc beszállt az autóba, hogy Ózdon az ózdi, sztálinvárosi központi munkástanácsok tagjaival, elnökeivel tárgyaljon.470 E kapcsolat kölcsönös volt. Voltak küldöttek az ózdi munkástanács részéről is Salgótarjánban, az acélgyári munkástanácsülésen. Salgótarján számára tehát Ózd jelentette a közvetítőpontot az ország többi munkástanácsa felé. „Egy-egy esetben [...] itt járt Ózdon a győri, sztálinvárosi, Budapest Rákosi Mátyás Művek, Budapest MÁVAG Gyár, Diósgyőr, Kazincbarcika munkástanácsának küldöttei. Több alkalommal volt [...] küldöttség Borsodnádasdról és a környező bányaüzemek részéről, valamint Salgótarjánból."471

Az acélgyárból legtöbbször Trezsnyik Ferenc és Ágoston Barna utazott Ózdra, de megfordult ott Magos Béla, Vincze László, Hargitay Lajos, Farsang János, Bihon Győző, Godó Tibor és Éliás István is.472 A november 8-ai út alkalmával Trezsnyik, Ágoston, Farsang János és Éliás István a sztrájk ügyében értekezhettek az ózdiakkal. November 18-án Magos Béla, Hargitay Lajos és Vincze László munkástanácstagok utaztak Ózdra, ám Hargitay ekkor csupán anyósa meglátogatása végett tartott a másik kettővel.473 Az ózdi üzemben ez alkalommal a munka felvétele lehetett megint a legfőbb kérdés. A november 27-ei és 29-ei ózdi látogatások idejére kerülhetett napirendre egy intézményesült (politikai) együttműködés gondolata, hiszen ekkorra szilárdult meg a nemzeti bizottság és a megyei munkástanács helyzete Salgótarjánban. A termelési ügyek mellett tehát tárgyalások folytak az üzemek (Diósgyőr és Salgótarján) összevonásáról,474 ami talán többről is szólt, mint egyszerű gazdasági lépés: a munkástanácsok együttműködésének szorosabbra fonását jelenthette. A folyamatosan egyeztető üzemek végső célja egy országos munkástanácsi hálózat lehetett. A már említett Tóth Pál Trezs- nyiknek tulajdonította azt a - minden bizonnyal általános munkástanácsi - gondolatot, miszerint a Kádár-kormány mellett egy csúcs-munkástanácsot

470 Tóth Pál 5 tanúvallomása. 1957. július 30. NML XXV. 4. c) B 520/1957., V-dosszié. A menetlevelek kimutatásában nem található meg Tóth Pál neve, de egy november 27-ei, ózdi úthoz Trezsnyik és Ágoston mellé Tóth László nevét is feljegyezték. Lehet, hogy elírás történt.

471 Berencsi Albert ózdi központi munkástanácstag vallomása. Borsod Megyei Rendőr-főkapitányság, 1957. július 29., 2. p. NML XXV. 4. c) B 520/1957., V-dosszié.

472 E személyek kivétel nélkül tagjai a munkástanácsnak, legtöbbjük az igazgatói tanácsnak is. Jobbágy K.(?) és Mocsán Lajos november 29-én, illetve december 14- én utaztak Ózdra, de neveikkel másutt nem találkoztam. Acélgyári menetleveleket összesítő kimutatás. NML XXV. 4. c) B 700/1957., a tárgyalási jegyzőkönyv csatolmányai.

471 Hargitay Lajosné közlése.

474 Berencsi Albert ózdi központi munkástanácstag vallomása. Borsod Megyei Rendőr-főkapitányság, 1957. július 29., 1. p. NML XXV. 4. c) B 520/1957., V-dosszié.

113