Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)
III. 5. Erőviszonyok és legitimációs küzdelmek novemberben és december elején
Milyen szerepet töltöttek be az acélgyáriak a forradalom „diplomáciájában"? Végül pedig összegezzük, mik voltak azok a követelések és célkitűzések, amikért érdemes volt vállalni a küzdelemnek e formáit! A diplomácia küzdőterén szellemi fegyverekkel küzdenek a felek. Logikai és taktikai készség kell ehhez. Az erőviszonyok különböző tényezőinek felismeréséhez tájékozottságra, a megszólalók hátsó szándékainak megsejtéséhez ravaszságra van szükség. Mindenki szellemi képességeinek, tájékozottságának megfelelően vesz részt a tárgyalásokon. A vérmérsékleten túl a tájékozottságon és a helyes mérlegelésen is múlik, hogy valaki inkább az erő, más pedig a szó eszközeit részesíti előnyben. Salgótarjánban az újságírók reagáltak legérzékenyebben a változásokra. Ok voltak a legóvatosab- bak is. Inkább az arany középutat keresték, mint a szélsőséget. Az acélgyárban az értelmiségieket, tanult vagy tapasztalt vezetőket találjuk hasonló állásponton. Olykor-olykor erős hangot ütnek meg megszólalásaikban, részt vesznek a forradalmi karhatalom felállításában is, mégis többre tartják a tárgyalásos megegyezést a nyílt fegyveres konfliktusnál. Ők a kompromisz- szum eszközével is tudnak élni, mert céljaikat megfogalmazva tudják, meddig lehet elmenni azok sérelme nélkül, manőverezve az adott körülmények közt. Ehhez nélkülözhetetlen a megfelelő tájékozottság. A munkásság szélesebb körei - a szocialista hagyománynak megfelelően - szintén mutatnak érdeklődést az üzem falain kívül fennálló erőviszonyok iránt. A „nemzetközi helyzet" értékelése tíz esztendeje téma a munkásfórumokon. A dróthúzó Trezsnyik szájából hallhattak a munkások például a szuezi válságról, mely „az ENSZ-nek elsőbb [...] ügy",451 mint a magyar. A munkásság mégis nehezebben reagál, nehezebben változtat stratégiát, nehezebben taktikázik, mert a sorok közt olvasni már nem tanította meg őket senki. A munkásság tömegben él, ez viszont biztonságérzetet nyújt a vélemény kendőzetlen kifejtéséhez. 1956-ban a munkásság végre megvalósulni tapasztalta az eredendően szocialista programot, a munkásönkormányzat intézményét, melyben valósággá vált a véleménynyilvánítás szabadsága.452 Szemben az igazgatói tanáccsal, a munkástanács nehezebben mondott le frissen szerzett jogairól a politikai manőverek kedvéért. Nyíltabban, következetesebben, de kevesebb taktikai érzékkel képviselte érdekeit a munkásság, mint az értelmiség. Jól láttuk ezt például a sztrájk kérdésénél. November 8-ára Salgótarjánban a kommunisták fölébe kerekedtek a forradalomnak. Az acélgyári munkástanács igazgatói tanácsa már a munka felvételét szorgalmazza, a fegyverek leadását intézi. November 10-én az igaz451 Trezsnyik Ferenc vallomása. Salgótarján, 1957. július 11. NML XXV. 4. c) B 520/ 1957., V-dosszié, 55-56. p. 452 Vö. Kotkin 2003,130. p. 109
