Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)

III. 5. Erőviszonyok és legitimációs küzdelmek novemberben és december elején

annak megszűnése után pedig elvállalja az acélgyári lap beindítását. Salgótarjánban már csak itt talált esélyt a forradalmi célkitűzések képviseletére. Tűzhelygyári és acélgyári kapcsolatai révén lehetett közvetítője a megyei munkástanács röpiratának.

A Tarjám Acélakarat első (és egyben utolsó megjelent) száma az üzem értelmiségi dolgozóinak álláspontját tükrözte. A teljes termelés elérése a cél, hogy e konszolidált alapon tárgyalhasson a munkástanács jogosítványainak megőrzéséről. A munkástanácsnak bizonyítania kell, hogy a rendteremtésben és a termelésben is megállja a helyét. Ennek érdekében kérik a bányászokat, „adjanak minél több szenet",446 és szólítják fel a munkásokat a munkafegyelemre, pontosságra.447 A lapot munkásközpontúság, sőt szocialista eszmeiség is jellemzi, de minden egyes sorában világosan olvasható, hogy csakis a forradalomban született munkástanács és az általa elért eredmények szolgálják a dolgozó nép javát.448 A lap határozott állásfoglalásaiból látszik,449 hogy a munka felvételének szorgalmazása a vezetők részéről nem meghátrálást jelent, csupán a hatalmi viszonyokhoz és a józan észhez való rugalmas alkalmazkodást mutatja. A Tarjáni Acélakaratot olvasva úgy érezhetjük, 1956. december elején nyeregben volt az acélgyári munkástanács.

A Tarjáni Acélakarat a következő szombaton, december 8-án is megjelent volna. A nyomdában el is készült már pár példány, amikor azokat lefoglalták a szovjet katonai városparancsnok és a rendőrfőkapitány nevében. A lefoglalt lapokat nem semmisítették meg, hanem átadták a párt újságíróinak, akik így a Nógrádi Népújság december 8-ai számában úgy válaszoltak annak cikkeire, hogy a közönség nem is olvashatta azokat!450

E) Diplomácia: kapcsolattartás a külvilággal, más üzemekkel

A sztrájkok, az üzemi pozíciókért folytatott küzdelmek, a pártszervezet kiépítésének akadályozása, a médiaháború mellett a folyamatos egyeztetések, tárgyalások képezték a november-decemberi hatalmi harc ötödik frontját.

446 Kevés, még mindig kevés a szén. Tarjáni Acélakarat, 1956. december 1., 2. p. Közli: Á. Varga - Pásztor 2002,291. p.

447 HORVÁTH Gyula: A munkásság legyen következetes és hű önmagához. Tarjáni Acélakarat, 1956. december 1., 1. p. Közli: Á. VARGA - PÁSZTOR 2002, 288. p.

448 Október 23. (név nélkül); illetve GAJDOS István: Az új út kezdetén. Tarjáni Acélakarat, 1956. december 1., 2. p.

449 Például a leváltott pártfunkcionáriusokat és Bérezés Henriket igen kemény kritikával illetik. Október 23. (név nélkül); illetve Horváth Gyula: Roppant nehéz önismeret. Tarjáni Acélakarat, 1956. december 1., 2. p. Közli: Á. VARGA - PÁSZTOR 2002, 294. p.

450 Á. Varga - Pásztor 2002,393-403. p.

108