Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)

Válogatás Kosztka Tivadar sajtócikkeiből és a vele kapcsolatos írásokból

És végül egész Magyarországon feltűnést keltő úgy minőségre, mint jutányos áránál fogva a borszesz, s ezzel készült gyógyszereim, nevezetesen: a sósborszesz, a hangyaszesz, mustárszesz, menta-, borókaszesz, levendula-, cukor-, rózsaszesz és az általánosan népszerű gácsi magyar gyomorkeserű, melyekkel minden néven nevezendő gyári vagy kereskedői reklám háttérbe szorul s versenyképtelen.

Csak például mutatom be, hogy az általam ismert és használt sósborszesz ára 40 krajcár helyett a mai 16 krajcár értéknek felel meg, s Gácson minden mennyiségben, ha csak 2 krajcár is, megszerezhető. Az idők változtak, változni kell mindennek, s a régi szokás ma ezen a téren is a közegészségügy világos hátrányával a közönség egyenes kizsarolása s a milliók egy helyre való gyűjtésénél nem egyéb, s tovább nem is tartható fenn.

Kosztka Tivadar gyógyszerész

15.

Kosztka Tivadar: A mezőgazdaság és a pénzhiány

Losonc és Vidéke, 1886. július 25., 1-2. p.

Két év óta szenved s hovatovább terhesebb és kellemetlenebb helyzetbe so- dortatik a társadalom a pénzhiány miatt.

Pénzhiányban szenved a mezőgazda, szenved vele az iparos s a kereskedelmi osztály, sőt mindenki, aki a napi kenyérnek megkeresésére van utalva.

A vállalkozás szünetel, pihen a szellemi, úgy mint a kézi munka a forgalom pangása miatt.

Két év előtt történt az árhanyatlás, mely a nyers termelvényekre hatott ki legszigorúbban, s hazánk mezőgazdáit sújtotta legérzékenyebben az európai más államokkal szemben; nekünk magyaroknak jutott az úgynevezett keserű pohár, és elsősorban mezőgazdáinknak.

Nem tönkről van szó, mert arról addig, míg e föld nem tagadja meg a szolgálatot, komolyan szó sem lehet, hanem oly pozitív jelenséggel állunk szemközt, mely a nemzetgazdaság tantételén alapszik, s ez az, hogy a föld marad, de gazdát cserélhet, s ez mindaddig ismétlődik, míg a föld meg nem tagadja a szolgálatot.

Azt tehát, hogy mi egykedvűen nézzük, miként cserél gazdát a föld, s hogy lesznek röghöz sújtva magyar családok, kik régente a földnek, e hazának egyedül küzdő harcosai voltak, azt hiszem, nem nagyot mondok, midőn a lehetetlen szót hívom kifejezésem segítségéül.

Lehetetlen azzal a gondolattal megbarátkozni, hogy a magyar mezőgazda anyagilag közel áll a veszélyhez, közel ahhoz a szűkölködő helyzet147