Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)

Függelék

műveiért 1892-ben a Magyar Tudományos Akadémia II. osztálya levelező tagjává választotta.278

Gróf Forgách Antal (1819-1885)

A Gácson született gróf közéleti tevékenységét a magyar királyi udvari kancelláriánál kezdte 1838-ban, mint tiszteletbeli fogalmazó. 1842-ben a fiumei királyi kormányszék elnöke, a váltó- és kereskedelmi főtörvényszék előadója. 1843-ban kormánytanácsadó, 1846-ban a pesti váltótörvényszék elnöke. 1848-ban a főrendiház jegyzője volt. A szabadságharc alatt a császáriak oldalán állt, közreműködött a szabadságharc résztvevőinek üldözésében. Win- dischgrätz herceg Heves vármegye királyi tábori biztosává, majd az északi vármegyék főbiztosává nevezte ki. Egy rövid ideg a kassai kerület főispánja, 1853-ban a csehországi helytartóság elnöke volt. 1859-ben a császári és királyi belügyminisztériumnál osztályvezető, majd 1860 augusztusától Morvaország, novembertől Csehország helytartója lett. 1861-től, gróf Vay Miklós lemondása után, a provizórium ideje alatt Magyarország kancellárja 1864 áprilisáig. A 1867-es osztrák-magyar kiegyezés híveként az országgyűlés tagja a Deák-párt, majd a Szabadelvű Párt képviselőjeként. 1875-ben a Losonci, majd a Balassagyarmati járás képviseletében indult. Ezután birtokaira (Gács, Kékkő, Fülekkelecsény és Tolmács) vonult vissza, s gazdálkodott. 1885- ben hunyt el Gácson.

Forgách Antalné Ederer Florentina (1843-1922) és Forgách Ilona (1864-1945)

1863. február 5-én, Rómában kötött házasságot a nála 24 évvel idősebb Forgách Antallal, aki az előző férjétől (Joseph Glasertől) született leányát, Ilonát 1878-ban saját gyermekévé fogadta. Forgách Antal 1885-ben bekövetkezett halála után Florentina a gácsi kastélyban élt. A szeszmérés regálejoga miatt konfliktusba keveredett Kosztka Tivadarral, de a félig-meddig kompromisszummal záródott bírósági eljárás után nem akadályozta, hogy Kosztka rendszeresen bejárjon a kastélykertbe és megmártózzon annak tavában.

Leánya, Ilona 1885-ben férjhez ment Barkóczi Rosty Flóriánhoz, a lisz- szaboni nagykövetség munkatársához. Házasságuk tragikus véget ért: Rosty az egyik gácsi látogatása alkalmával tüdőgyulladást kapott és elhunyt. Ilona élete végéig özvegy maradt, Gácson élt. 1945. január 1-én kertésze mint zsidó asszonyt feljelentette. A német katonaság ezt követően letartóztatta és elvitte. Ismeretlen körülmények között, valószínűleg Zólyomban lett a háború áldozata.

278 Asbóth János. Losonc és Vidéke, 1911. július 2., 2. p.

95