Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)

Kosztka Tivadar – Gács gyógyszerésze a nógrádi közéletben

való haladást kívánni, oly embertől, ki írni, olvasni nem tud... mi okosabbak azt kívánjuk e néptől - épp oly gyorsan, mint a vén Európa bölcsőjétől, Ázsiától oldaná le a Szvatopluk saruit s venne föl sarkantyús csizmát, dobná le a báránybőröst s venne helyette posztókabátot, mécs helyett lámpát égetne, s pálinka helyett bort fogyasztana el?!"

Ezután Losoncra irányítva a gondolatait, kérdésként vetette fel, hogy a város vezetése azonnal foglalkozzon-e a vidék megreformálásával, vagy azt hagyja a megalakulandó közművelődési egyesületre. Ela Losonc „százezreket tud költeni kaszárnyákra",91 akkor még „háladatosabb" feladata lenne a vidék művelődésére is hangsúlyt fektetnie, és arra évenként „állandóan egy- kétezer forintot áldozni". Javaslata a kisebb fokú naivitás és a realitás között mozog: „... ha Losonchoz 150-200 község tartozik mint központhoz, hassanak oda uraim, hogy minden község évenkint mindegy akármely nemes gyümölcsfával legalább 10 darabonként megajándékoztassék; tíz év múlva egyes községnek lesz száz, nem bánom, akár szilvafája - ez egy nemzetközi cikk, mindenkor értékesíthető is -, mármost tíz év múlva egy-egy fának öt forintig becsült évi terméséből nyertünk kb. 100 ezer forint árut a nemzetközi piac számára... ha elődeink lóhátról meg tudták hódítani e földet, mi, míveltek, vésővel és kalapáccsal ne tudnók megvédeni? ... Kívánom szívemből, hogy Losonc város saját érdekét is mihamarább felismerje, s komolyan intézkedjék" - írja, mintegy előrevetítve azokat a különös önértékeléséből eredő elveit, amelyek azután a későbbi írásaiban is hangsúlyozottan megjelentek.

A Losonc és Vidéke 1886. október 10-ei vezércikke némi csalódottsággal számolt be az LNKE megalakulása után eltelt időszakról: „... több mint három hónap múlt el anélkül, hogy a végleges szervezkedés érdekében csak egyetlen mozzanatot lehetett volna észlelni... Az eszme, mely három hónap alatt társadalmunkat meghódította, hat hónap elteltével sem tudott teljesen látható alakot ölteni magára..."92

A Magyar Képzőművészeti Társulat 1886 novemberében ünnepelte fennállásának 25 éves jubileumát Budapesten, a király jelenlétében.93 Az esemény kapcsán - amely felkelthette a festői hivatást megcélzó Kosztka érdeklődését is - a Nógrádi Lapok és Hon ti Híradó szerzője keserűséggel jegyez91 Losoncon ebben az időszakban épültek a gyalogezred kaszárnyái. Ezeket a város építette fel, azután bérbe adta a katonaságnak, melyből igen jelentős bevétele származott.

92 Egy egyesületi tag: A „Felső-Nógrád Megyei Magyar Közművelődési Egyesületről. Losonc és Vidéke, 1886. október 10., 1-2. p.

93 Az egylet a Pesti Műegyesület és a Nemzeti Képcsarnok-egylet alapjain kifejlődve, 1861. augusztus 1-jén alakult meg. Első elnöke Andrássy Gyula gróf lett. Alapvető céljaként a hazai képzőművészet minden ágának fölkarolását, népszerűsítését és támogatását jelölte meg. Ezek megvalósítását a hazai és külföldi képzőművészek alkotásaiból rendezett kiállításokkal, képzőművészeti alkotások kereskedelmével, a tehetséges fiatal, illetve hazai szegény művészek segélyezésével képzelte el.

36