Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)

Kosztka Tivadar – Gács gyógyszerésze a nógrádi közéletben

egészségügy világos hátrányával a közönség egyenes kizsarolásánál s a milliók egy helyre való gyűjtésénél nem egyéb, s tovább nem is tartható fenn."88

Kosztka figyelme ezután ismét a mezőgazdaság és a hazai ipar felé fordul. Először a mezőgazdaság és a pénzhiány kapcsolatát elemzi, bemutatva, hogy az akkor már két éve érezhető pénzhiány érzékenyen érintette az ipart, a kereskedelmet, de különösen a mezőgazdászokra volt negatív hatással. A gabona és gyapjú árának csökkenése a Nógrád megyei gazdaközönséget érte egészen váratlanul - állapítja meg. Példákon keresztül mutatja be, mennyire előnytelen, ha a gazdák takarékoskodni kezdenek: „... általánosságban véve egynek sincs igaza s bűnt követ el polgártársával szemben, ha önmagának él s pusztán a takarékosságot tartja szem előtt, s nem fogyaszt el semmit. Ez nem modern fogalom. Ez visszaesést jelent." Az egy évvel korábban megjelent írására hivatkozva jegyezte meg: „...a hazai iparnak és kereskedelemnek egyedüli biztosítéka a vidéki közönség, vagyis a társadalom zöme; ezt kell nevelni, ezt kell pártolni, istápolni, ezt kell buzdítani munkafejlesztésre s az időnek értékesítésére; mert a föld s a reá fordított munka első helyen áll a nemzetvagyonosodás terén... Tessék az irányadóbb köröknek lelkűk ismeretével hozzáfogni a vidék, illetve a mezőgazda-közönség helyzetének javításához a pénztőke helyett, mely hiányzik, a munkafejlesztést s időnek értékesítését véve alapul..."89

A két részben közölt „Mezőgazdaságunk s a hazai ipar" című írásában90 először azt elemezte, hogy a hazai ipar meghonosítása évek óta napirenden van, és ha egyszer sikerül megvalósítani, akkor ez az ország megerősödését is maga után fogja vonni. Tényként könyvelte el az ipar megszilárdulását és azt, hogy a vidéki városok iparát nagyrészt a mezőgazdászok tartják fenn. Felrótta ugyanakkor, hogy az ország több európai országgal ellentétben nem tette magáévá a gyarmatosítási elveket. Európában túltermelés van, de az árut nincs hová eladni. „... nem szükséges ábrándoznunk külföldi piacok után. Minden város, mint vidéki központ, saját érdekében gyarmatosítson, éspedig hatáskörén belül; teszem azt Losonc piaca megkívánja, hogy úgy a gácsi fazekas, mint a panyidaróci gazda vagy a szilajabb természetű budalehotai honfitársunk művelődjék s vagyonosodjék" - mondja ki. Felteszi ugyanakkor a kérdést, vajon „lehet-e oly egyéntől, kit soha nem tanítottak egyébre, mint a pálinkaivásra s az ószokás szerint a földnek feltárására s betakarítására, ingben s bocskorban való járásra, ily költséges és előre

88 Kosztka Tivadar gyógyszerész hirdetése. Nógrádi Lapok és Honfi Híradó, 1886. július 18., 6. p.; 1886. július 25., 6. p.; Hirdetés. Losonc és Vidéke, 1886. június 27., 4. p.; 1886. július 4., 4. p.; 1886. július 11., 4. p.

89 Kosztka Tivadar: A mezőgazdaság és a pénzhiány. Losonc és Vidéke, 1886. július 25., 1-2. p.

90 KOSZTKA Tivadar: Mezőgazdaságunk s a hazai ipar. Losonc és Vidéke, 1886. szeptember 12., 2. p.; 1886. szeptember 19., 2. p.

35