Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)

Válogatás Kosztka Tivadar sajtócikkeiből és a vele kapcsolatos írásokból

gyorsan, mint a vén Európa bölcsőjétől, Ázsiától oldaná le a Szvatopluk saruit s venne föl sarkantyús csizmát, dobná le a báránybőröst s venne helyette posztókabátot, mécs helyett lámpát égetne s pálinka helyett bort fogyasztana el?! Hát ez mint végcél helyesen volna így, de kérdem, lehet-e oly egyéntől, kit soha nem tanítottak egyébre, mint a pálinkaivásra s az ószokás szerint a földnek feltárására s betakarítására, ingben s bocskorban való járásra, ily költséges és előre való haladást kívánni oly embertől, ki írni-olvas- ni nem tud, tudományt, világismeretet s oly leleményességet, mely mívelt haladásra vall, a létnek biztosítását s egyszersmind a vagyonosodásnak azt a módját föltételezni, ami manapság a képzettség s a szakszerűséggel járó modern individuumnak is fölötte nehéz?

Hja, ha azt elődeink nem restellték volna, a néphez, a földművelő osztályhoz fordulni, azokat mívelni, civilizálni, hírlapolvasásra szoktatni, mint az a külföldön s hazánk műveltebb Alföldjén is van, hol volnának a vidéki városok, a losonci iparosok? A kereskedelmi osztály sem búsulna, s nem emelne panaszt a forgalom hiányáról. Ma mindkét társadalmi osztály Losoncon is küzd a napi kenyérért.

Pedig ma már a művelt városokra nem az a rendeltetés vár, hogy csupán a napi szükségletek megkeresésére gondoljanak, a tér, mely a városi civilizált elemet illeti, sokkal magasztosabb a vidékkel szemben, s így nagyobb kötelezettségi viszonyban is áll az államnál. Ha a városok nem kezdeményeznek, a vidéknek tenni nem lehet, s ha a központok saját érdekükért nem áldoznak, az államtól speciális érdekek kielégítését jogosan nem is követelhetni.

Itt van Losoncnak egy 100 ezer lélekből álló piacköre, ahol e nép ki- sebb-nagyobb tömegben, rövidebb-hosszabb időközben - mondhatni - szükségletét a központi piacon szerzi be, s ha mi e fogyasztókat évenkint átlag csak 10 forinttal vagyonosbítjuk, a központi losonci piac kerek egymillió forint forgalommal emelkednék, aztán ennek 10% haszna többet tenne ki három kaszárnya építése után várt előnyöknél.

Kérdem: Nem volna-e érdemes losonci tisztelt polgártársaimnak a vidék mikénti reformálásának kérdésével már most is szorosabban foglalkozni, itt-ott behatóbban tárgyalni s megbeszélni a kivitelre szánt módozatoknak mikénti sorrendjét? Avagy bízzuk ez ügyet a közművelődési egyesületünk leendő gazdasági szakosztályára? Mert hogy elég szakember van a központban és a vidéken, az tény, annak pedig, amit határozott eréllyel keresztülvinni akarunk, sikerülnie kell!

Itt vannak Amerikában lakó testvéreink, ha ezek el tudták felejteni rövid idő alatt a honn szokott tétlenséget, a munka nélküli henyélést, miért ne tudnánk mi is legyőzni a velünk született rossz szokásokat, a hagyományszerű időközönkénti henyélést s ebből folyó közönyt a minimummal szemben, mely a patriarkális életre emlékeztet?

153