Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)

Válogatás Kosztka Tivadar sajtócikkeiből és a vele kapcsolatos írásokból

Én teljesen meg vagyok győződve arról, hogy a vasúti üzletvezetőség feloszlása Losoncnak igen jó lecke volt, mert hovatovább be kell látnia oly modern városnak, mint Losonc, hogy egy város nagyságára, fejlődésére, iparára és kereskedelmére nem elegendő a múló forgalom, hanem arra szükséges egy állandó vagyonos és nagy vidék közönsége, annak fokozatos igényei, a modern haladáshoz való szoktatás az egyedüli alapja.

Ha tehát Losonc százezreket tud költeni kaszárnyákra csak azért, hogy a tőkének kamatait napról napra élvezze, vajon nem még háládatosabb, célszerűbb, és ami fő, állandó és fokozódott biztosítékul szolgálna a vidék mí- velődésére súlyt fektetni, s arra is évenkint és állandóan egy-kétezer forintot áldozni; oly csekélység ez, mely alig jöhetne évenkint számba, s a fiatalabb nemzedék biztos jövőnek nézhetne eléje.

Ismerem s tudom jól, hogy az emberi testnek sokkal kedvesebb az az alma, mely éretten asztalunkon hever, mint annak a gyümölcsnek magja, melyet a földbe tennünk kellene. Én a számokban látom a részrehajlatlanságot s az igazságnak rideg valóját, és azt mondom, hogy ha Losonchoz 150-200 község tartozik mint központhoz, hassanak oda uraim, hogy minden község évenkint mindegy akármely nemes gyümölcsfával legalább 10 darabonként megajándékoztassék; tíz év múlva egyes községnek lesz száz, nem bánom, akár szilvafája - ez egy nemzetközi cikk, mindenkor értékesíthető is -, mármost tíz év múlva egy-egy fának öt forintig becsült évi terméséből nyertünk körülbelül 100 ezer forint árut a nemzetközi piac számára. így ebben és ehhez hasonló irányban, az anyagi és szellemi erőnek túl nem feszítésével vélem én a vidék reformálását, tehát a mezőgazda helyzetének emelésével, s ezzel a hazai iparnak s a kereskedelemnek állandó és biztos fogyasztóközönségnek nevelésével. Nos, ha sikerült más nemzeteknek hazájukat anyagilag rendezni s a míveltség magasabb nívójára emelni, nem a szégyenpír borítaná arcunkat, ha mi erre képteleneknek bizonyulnánk? És ha elődeink lóhátról meg tudták hódítani e földet, mi míveltek vésővel és kalapáccsal ne tudnók megvédeni?

Tudják jól tisztelt polgártársaim, hogy nincs az a szikla, mely ma a vésőnek s kalapácsnak ellenállhatna!? És ha egy ütéstől nem mozdul a gránitkő, rá kell mérni tízet, százat, többet, és megrendül, elporlik. Akarni kell, s a vidék reformálható, és ha egyszer vidékünk keresztülesett a kezdet nehézségein, a kijelölt irányban feltartóztatlanul haladni is fog, emelkedni, úgy kulturális tekintetben, mint közvagyonilag, s amint a kedvező fordulat a vidéken beállott, a központok, vagyis a városok piacain a forgalom élénkül. De addig, míg a vidék nem tekintetik a város kiegészítő részének, a fa gyökerek nélkül nem élhet, csak tengődhetik. Ettől függ Losonc város jövője is.

154