Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)

Válogatás Kosztka Tivadar sajtócikkeiből és a vele kapcsolatos írásokból

nyúl senki, csak itt-ott, a legsürgősebb szükségletek fedeztetnek. Az iparosok más keresethez folyamodnak, s az egyik földműveléssel, a másik szatócskodással, itt-ott néptanítással is foglalkozik, szolgai minőségben, s a cselédség között is számos tagjait találhatjuk fel, mert élni akar mindegyik.

Vannak itt-ott önálló, vagyonosabb iparosaink is, de ezek között legtöbb olyan, ki a készárut gyárakból szerzi be, s üzérkedik azzal a hazai ipar nem csekély hátrányára s a külföldi ipar nagymértékű támogatására.

Hogy hová jutunk ezen az úton, az mindenki előtt világos lehet, s hogy ez az út nem vezet a nemzetvagyonosodás felé, azt említenem is fölösleges.

Feltűnő s csudálnivaló is egyúttal, hogy mi, kik a külföld jó és rossz szokásait oly rövid idő alatt magunkéivá tettük, nem méltattuk eddigelé a külföldnek gyarmatosításra vonatkozó elveit, pedig nincs állam Európában, amely piacot ne keresne iparának biztosítására. Itt van Anglia, ez még Afrika sivatagjain is kutat és talál iparának fogyasztókat; itt van Franciaország, ez vért is áldoz egy-egy gyarmatért; ilyen Németország, ez is a tengerentúli lakókat keresi föl, s civilizálja a vadakat iparának gyarapítása céljából, de itt vannak az orosz, olasz, holland, spanyol, portugál, s mindmegannyi kifelé törekszik, s nem a föld bírása, mint a népek művelődésével a fő cél az iparososztálynak a megélhetésre szükséges fogyasztóközönség biztosítása.

Ez a munkáskérdés.

Európa tehát nemzetgazdaságilag véve egyebet nem akar, mint azt, hogy a civilizálatlan Afrika s Ázsia, és különösen az óriási, 500 milliónyi kínai nép dobja el magától a selyemkaftánt, a selyemkendőt s a takarót, viseljen helyette sifoninget, kartonszoknyát s gyapjúkabátot, mert a textilipar Európában túltermeltetett.

Óriási máglyákban hevernek tehát a kész iparcikkek, melyeknek piac kellene, de fogyasztóközönség sehol, a munka nem szünetelhet, mert az iparososztály tönkremegy, a tőke, mely a kész, felhalmozott áruban a divat s az idő pusztításainak alávetve hovatovább vész, s a megsemmisülésnek kitenni szinte nem lehet; így keletkeznek a differenciák a munkaadó s a munkások között, mindenki jogait védi, s a sok kérdésből előtérbe lép a létérti küzdelem, s emiatt az utcai torlaszok!

Mi, magyarok, a testvérgyilkosságnak e nemét csak hírből ismerjük, és habár Káin és Ábel vére egész Európában többé-kevésbé csepeg és folyik, hazánk, Istennek hála, ettől még mindig távol áll, mert e föld, ahol születtünk, még mindig biztosítja napi létünket. Az élet bármely foglalkozási terét is tekintve, aránylag a külföldi nyomorral össze sem hasonlítható; mert mi- nálunk még a koldusok sem éheznek, s óriási lustaság vagy betegség kell ahhoz, aki ma, dacára a mostani üzletpangásnak, képtelen napi kenyerének kikeresésére.

Ez a helyzet minimuma hazánkban, de idáig mennünk nem kell, mert habár a kelet népe a pálmától nem is fárad nagyon messzire s megél, épp151