Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)
Válogatás Kosztka Tivadar sajtócikkeiből és a vele kapcsolatos írásokból
úgy, mint az afrikai s a vadhoz hasonló természetű cserje lakója, mint ember szintén megél, de vajon ezekkel a művelt társadalom tagja azonosítja-e magát? S vajon az, ki ma a közvagyonhoz s a modern haladáshoz sem szellemi, sem anyagi erővel nem járul, csupán a megélhetésre s a primitív létfenntartásra gondol, mily számba vétessék? Pedig a vidéken ezeknek s hasonló egzisztenciáknak száma fölötte nagy! A vidéken az emberi kéz csak időközönkint nyer foglalkozást, s meg vagyok teljesen győződve arról is, hogy Magyarország népe munkaszerető és szorgalmas, a tétlenséget csakis a tudatlanság okozza, s nem a henyélés utáni vágy, mint azt a külföldön lakó írók alaptalanul hangoztatják. A Losoncon és vidékén lakó nép szintén munkaszerető és szorgalmas, a baj abban rejlik, hogy nincs kijelölve az irány a munkafejlesztésnek s időnek értékesítésére, hisz mindenki szeretne dolgozni, mert az élet mindenkinek kedves, s kellemesebb, mennél nagyobb munkával az időt intenzívebben használhatja föl céljainak, az állam s a modem társadalom kívánalmainak kielégítésére. És íme, előttünk van a gyarmat, a vidék, melynek népét sokkal köny- nyebb tanítani a munkafejlesztésre, s az időnek értékesítésére szoktatni, mert a nép ezt rég kívánja s nem áll ellent a jónak, célszerűnek, hasznosnak, mint a Tigris s az Eufrátesz völgyén, vagy a Jóreménység Fokának földjein tanyázó fekete társaink. Hát nem szükséges ábrándoznunk külföldi piacok után! Minden város, mint vidéki központ, saját érdekében gyarmatosítson, éspedig hatáskörén belül: teszem azt, Losonc piaca megkívánja, hogy úgy a gácsi fazekas, mint a panyidaróci gazda, vagy a szilajabb természetű budalehotai honfitársunk művelődjék s vagyonosodjék; mindannyian képesíttessenek, a munkára szoktattassanak a modernebb igényeknek megfelelőleg, s mint ilyenek, a hazai iparnak és kereskedelemnek biztosabb és állandóbb fogyasztóiként jelenhessenek meg a város piacán. Kosztka Tivadar 16. b) Kosztka Tivadar: Mezőgazdaságunk s a hazai ipar (folytatás) Losonc és Vidéke, 1886. szeptember 19., 2. p. Ma ezen polgártársak mint eladók szerepelnek a forgalomban, s ha volna is - ami ez idő szerint kétes - pénzük, nincs meg az érzék, a csinos, a szép, a célszerű, sőt a legegyszerűbb tisztasággal sincs e nép megismerkedve; és ha nem neveznők azt a hajlékot viskónak, ahol ablak sincs, hanem van egy tenyérnyi nyílás a füst kibocsátására, bátran mondhatnók, hogy e nép a nomád életmódtól el nem tért! S mi okosabbak azt kívánjuk e néptől - éppoly 152
