Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)
Válogatás Kosztka Tivadar sajtócikkeiből és a vele kapcsolatos írásokból
Ezek nem valótlanságok, nem agyrémek, hanem tények, s tény az is, hogy az öngyilkosok számát a létérti küzdés csak szaporítja manapság. Tessék az irányadóbb köröknek lelkűk ismeretével hozzáfogni a vidék, illetve a mezőgazda közönség helyzetének javításához, a pénztőke helyett, mely hiányzik, a munkafejlesztést s időnek értékesítését véve alapul olyfor- mán, mint ez Franciaországban IV. Henrik és Sully miniszter alatt történt, ahol és amikor a legnagyobb nyomorból az ország alig 10-15 év alatt a legfényesebb pénzügyi helyzetbe jutott, az állami kincstárak mind megteltek. Hát Magyarországon nem volna elég szakember a vidék reformálására? Akarni kell, s alkalmazni a gyakorlati élethez, s meg lesz oldva a társadalmi kérdés! Gács, 1886. július hóban Kosztka Tivadar 16. a) Kosztka Tivadar: Mezőgazdaságunk s a hazai ipar Losonc és Vidéke, 1886. szeptember 12., 2. p. Az ország vagyonosodásának fő tényezője a munkafejlesztés és az időnek értékesítése. A mezőgazda és az iparos hovatovább szorosabban egymásra utaltatnak, mert míg egyrészt közelebb jön a termelő a fogyasztóhoz, megmarad másrészt a szállítási időveszteségből származó költség. Nem messze vagyunk attól a ponttól, ahol azután Magyarországon is, mint más műveltebb államokban, nem csupán az aratásból s a magnak becsétől lesz föltételezve az ország anyagi helyzete, hanem a föld - karöltve a kézi munkával - lesz hivatva az ország anyagi helyzete fölött dönteni s a modern haladásban az államot támogatni. Több esztendeje, hogy a hazai ipar meghonosodása napirenden van, s az általános meggyőződés körülbelül az, hogy ha egyszer sikerült a hazai ipart meghonosítani, az ország anyagi helyzete is emelkedni fog. Tény az is, hogy a legutóbbi tapasztalatok szerint a hazai ipar hatalmas gyökerekkel megszilárdult. De tagadhatatlan az is, hogy a kisiparosokat, vagyis a vidéki városok iparát eddigelé csupán a mezőgazdák tárták fenn, s ma a kedvezőtlen árak mellett az iparos, habár olcsóbban termelni képes, nem boldogul, munkája nem kél, s így tétlenségre utaltatott. A helyzet általán a forgalomra nézve két év óta folyton apadóban van, a vásárok a sok eladótól túlzsúfoltak, a tárgyak becsáron aluli adásához sem 150
