Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)
Válogatás Kosztka Tivadar sajtócikkeiből és a vele kapcsolatos írásokból
kérdés, s fejlődésnek indulna e hazában minden, ami szép és hasznos az ember mívelődésében. Mily könnyűszerrel valósítaná meg nagy eszméit Trefort miniszterünk, csak adnánk rendelkezésére elegendő pénzt! Sok nemzet irigyli a magyarnak azon veleszületett s némileg a francia fajjal rokon szellemességét, mellyel oly könnyen túlteszi magát mindenen, csak pénze legyen hozzá. Hát nem elbámult a világ e barbárnak csúfolt népnek oly rövid idő alatt óriási haladást felmutató nagy munkáján?! Kell-e nagyobb erkölcsi haszon a mívelt világ elismerésénél?! Nem szabad azonban elbizakodnunk, sőt határozottan arra kell törekednünk, hogy szép fejlődésnek induló intézményeinknek a jövőt biztosítsuk. A jövőnek biztosítása pedig közgazdaságunk átalakulásában rejlik. Statisztikailag kimutatható, hogy Magyarországon a kulturális haladás a legnagyobb fokot ért el a vidékeken ott, ahol a föld legtermékenyebb s legtöbb hasznot hoz. Nincs kizárva a terméketlen talajnál sem a haladás, mert tekintsünk Helvétországra, ott vajmi kevés értékes talajt lát a szem, annál több mívelt kezet, melyek megszerezni hivatvák a földhiányból származó szükségleteket. Az iparososztály legtöbbje az országos kiállításból nehéz szívvel távozik, mert nem talált elegendő pártolóközönségre. Nagy érdemeket szerzett losonci iparosok szólhatnának erre a legőszintébben, vajon az erkölcsi elismeréssel szemben mi mármost az anyagi haszon? Vagyis szaporodott-e a megrendelő-közönségük Losonc vidékén? Anélkül, hogy erre feleletet várnék, a mostani nyomasztó gazdasági helyzetből kiindulva határozottan lehet mondani, hogy az iparosokra nézve a helyzet nem kedvező. Mi Losoncon ipariskola után sóvárgunk, s attól reméljük az ipar s a város felvirágzását; ez, ez idő szerint, még csak kívánság, de mondjuk azt, hogy Losoncnak ipariskolája már volna - mennyivel javulna a helyzet? Hirtelenjében alig javulna valami nagyon szemmel láthatólag, mert közönségünk nincs eléggé hozzászokva honi termelvényeink fogyasztásához, egyik nyegleségből, másik hazafiatlan előítéletből, a harmadik meg szokásból keresné a külföld termékeit, s a közönség ebbéli törekvéseit még iparosaink is támogatják, természetesen kereskedőinkkel vállvetve; hiszen hány helyütt pompázik a cégtáblákon „a valódi bécsi", „valódi párizsi" stb. felírás. Hanem azért az értelmi színvonalnak emelésére mégis szükséges az ipariskola, éspedig éppen oly helyen, mint Losonc, mely fekvésénél fogva az ipari lendülettel gyárvárossá lenni van hivatva. Az iparnak ez általánosan óhajtott lendületéig minden eszközt és alkalmat fel kell használni a helyzet javítására. Losoncra tekintve is az a nemzetgazdászati axióma áll, hogy hozzuk közelebb az iparost a földmívelőhöz, s az előbbi olcsóbban, az utóbbi jobban 137
